Leporolt históriák

Történészként főleg a középkori és a koraújkori Magyarország egyháztörténetéről írt könyveket.

Brassai Sámuel a magyar tudománytörténet talán legkülönösebb alakja volt.

A háromszéki születésű Bálint Gábor (1844–1913) az egyik leghányatottabb sorsú magyar nyelvész és Kelet-kutató volt.

Szilágyi Sándor volt a szerkesztője a tízkötetes A magyar nemzet története című vállalkozásnak is, amelyet a millennium alkalmából jelentettek meg.

Fő művének A növények élete című nyolckötetes művét tartják.

Világhírét elsősorban az izomrostok finomabb szerkezetének, fejlődésének és működésének tanulmányozása során elért eredményeivel alapozta meg.

Kisfaludy Károly a magyar irodalom történetének egyik legérdekesebb képviselője volt.

A gimnáziumban Petőfi Sándorral kapcsolatban tanárunk megemlítette azt a költői versenyt, amelyre 1845 áprilisában került sor Eperjesen Petőfi, Tompa Mihály és Kerényi Frigyes között. 

1925-ben és 1926-ban két kötetben jelent meg Förster Aurél Anekdoták c. könvye, amelyben humoros, sokszor igencsak tanulságos történeteket olvashatunk.

Duka Tivadar (1825–1908) a brit szolgálatban álló magyar katonaorvos 1885-ben megírta Kőrösi életrajzát angolul és magyarul is.

Az 1830-as évek második felében John Paget angol orvos és utazó egy közel ezeroldalas műben foglalta össze magyarországi és erdélyi útiélményeit, és  nagyon pozitív képet festett rólunk az angol olvasóknak.

Eötvös Károly (1842–1916) egyik legismertebb könyvében, az Utazás a Balaton körül című művében olykor hosszú fejezeteket szentel jeles kortársainak.

A képviselőházi tagság elég sűrűn Budapestre is elszólította, ilyenkor szinte naponta találkozott Mikszáth Kálmánnal, aki nagy élvezettel hallgatta történeteit.

A környék nagyban emlékeztetetett olyan magyarországi helyekre, ahonnan a telepesek érkeztek.

Sorozatunkban ezúttal Tisza István, Magyarország miniszterelnökének egyik legendás történetét vesszük elő.