Egy tudománykedvelő nő a 18. században
A régebbi időkben még főúri körökben sem tartották fontosnak, hogy a nők komolyabb tudást szerezzenek. Nyilván azt gondolták, ahogy azt egy későbbi krónikás meg is fogalmazta: „minek a lánynak a bötűvetés mestersége, hiszen úgyis csak hívságos szerelmes levelek írására pazarolná a tudományát”. Mindez aztán tükröződött a nőnevelés területén is, és csak a 19. század harmincas éveiben indult el pozitív változás Magyarországon.
Természetesen korábban is voltak üdítő kivételek, bár ezeket akár fél kezünkön is meg tudnánk számolni. Ezúttal Zichy Miklósné Berényi Erzsébet (1715–1796) alakját idézném meg, akinek az egyik legnagyobb magánkönyvtára volt a 18. század derekán. Gróf Zichy Miklós (1709–1758) és Berényi Erzsébet 1734. május 10-én kötött házasságot Zsámbékon, amely a Zichy család birtoka volt. A párnak nem született gyermeke, és miután Zichy Miklós 49 éves korában elhunyt, özvegye elsősorban az olvasásnak és a könyvek gyűjtésének szentelte az idejét. Állítólag már túl a hatvanon elhatározta, hogy megtanul görögül. Egy év alatt annyira haladt, hogy eredetiben olvasta két történetíró: Xenophón és a Halikarnasszoszi Dionüsziosz műveit, sőt ezekhez kommentárokat is írt.
Ez a nevezetes bibliotéka Budán volt, és a kortársak elmondása szerint a világirodalom szinte valamennyi klasszikus műve megtalálható volt benne. Zichynéről azt híresztelték, hogy kétlábon járó lexikon, aki bármilyen témáról tudott felvilágosítást adni, de legalább is eligazította az érdeklődőt, hogy hol találhat választ a kérdésére a könyvtárában. Még Nyitrai Gábor, a budai egyetem tudós rector magnificusa is bekopogtatott hozzá időnként, ha valami hirtelen nem jutott az eszébe.
Az illetékesek természetesen igyekeztek javítani ezen a siralmas helyzeten, ezért kapóra jött, hogy II. József, a kalapos király olyan szerzetesrendeket is felszámolt, amelyek komoly oktatói munkát is végeztek, amit egy szép könyvgyűjtemény is segített. Így került a kiscelli trinitáriusok könyvtára is az Egyetemi Könyvtárba, de talán még ennél is nagyobb „nyereménynek” számított özvegy Zichy grófné bibliotékája, amelynek sorsát az 1790. január 29-én kelt német nyelvű végrendeletében jelölte meg. Ennek a dokumentumnak a 2. pontja tömören, egy mondatban intézi el a kérdést: „A könyvtáramat a Pesti Királyi Egyetemre hagyom.”
Zichyné könyvei egyébként egyöntetű, világosbarna kötésűek voltak, így első látásra is megkülönböztethetők voltak. Ismert a könyvkötő neve is: Pater Sebastian (alias Paule Mátyás trinitárius szerzetes), aki Zichyné házi káplánja volt. Ő egyébként a kiscelli kolostorból már korábban „átmentett” néhány értékes kötetet a magánkönyvtárba.
Megjelent a Magyar7 2024/42. számában.
