Vámbéry Ármin fantomja
A régebben fiatal olvasók bizonyára emlékeznek még a Fantomas című francia filmre, amelynek címszereplője egy ravasz bűnöző, aki képes volt időnként más emberek arcát és alakját „kölcsön venni”, megtévesztve ezzel a közvéleményt, ráadásul ártatlanokat kevert gyanúba. Valami hasonló esett meg a mi Vámbéry Árminunkkal (1832–1913) az 1860-as években.
Mint ismert, Vámbéry 1861 és 1864 között, magát dervisnek álcázva egy fárasztó és veszélyekkel teli utazást tett Közép-Ázsia sivatagos térségeiben és erről az 1865-ben megjelent Közép-ázsiai utazás című könyvében számolt be. Érdekes adalék, hogy még a magyar kiadás előtt Vámbéry 1864 kora nyarán Londonba utazott, hogy ott támogatókat találjon a mű angol fordításának megjelentetéséhez. Igyekezete sikeres volt, hiszen a Travels in Central Asia szinte egyszerre látott napvilágot a magyar eredetivel. Az útirajz nemcsak sok új információval gyarapította az európaiak számára addig nem nagyon ismert térséggel kapcsolatos tudást, hanem izgalmas olvasmányt is kínált, hiszen a szerző több alkalommal is életveszélyes helyzetekbe került és erről lebilincselően írt.
A könyv Magyarországon és Angliában is nagy sikert aratott. Vámbéry híre Európa legtöbb országába eljutott, így aligha csodálkozhatunk, ha a tudós valahol személyesen megjelent, akkor nagy érdeklődés kísérte minden lépését.
Ezt a népszerűséget igyekezett a maga javára fordítani és egyfajta jövedelemforrásként is hasznosítani egy szélhámos, akit később Vámbéry William Davies néven említ 1884-ben Londonban megjelent angol nyelvű önéletrajzában.
„Volt egy szélhámos, egy bizonyos Mr. Davies, aki az én nevem alatt tartott előadásokat Amerikában, majd amikor Európába jött, Genfben Charles Vogt professzor, aki engem személyesen ismert, leleplezte és így késztette ezt az ál-Vámbéryt, hogy egy időre eltűnjön Svájcból.” Az illető még leveleket is küldött olasz és francia lapoknak Vámbéry aláírását meghamisítva. Ennek a Mr. Daviesnek a személyazonossága egyelőre nem tisztázott.
Michael Knüppel német turkológus, Kelet-kutató, aki jelenleg Kínában egyetemi tanárként tevékenykedik, megpróbálta kideríteni a szélhámos személyazonosságát elsősorban a korabeli német, francia, orosz és más lapok beszámolói alapján.
Eddigi eredményeiről nemrégen Dunaszerdahelyen beszélt abból az alkalomból, hogy a Vámbéry Polgári Társulás őt tisztelte meg a Vámbéry Díjjal a turkológia, az altajisztika és a keleti népek etnográfiai vizsgálata terén elért eredményeit méltatva.
Mr. Davies Amerikából érkezett Európába, számos helyen tartott felolvasásokat Shakespeare, Goethe műveiről szóló értekezéseiből, és ezekkel házalt városról városra, országról országra utazgatva. Az előadásokat különböző lapokban hirdette meg, sőt a belépődíjat is előre kasszírozta.
Mivel már ezek a felolvasások is sok kérdést vetettek fel az előadó szakmai hozzáértéséről, Davies jobbnak látta, ha egy „izgalmasabb” témát választ. Kölcsön vette tehát Vámbéry alakját, még a sántaságát is utánozni próbálta, és Vámbéry fentebb említett könyvéből hosszabb passzusokat olvasott fel a hallgatóságnak.
A közönség soraiban azonban olyanok is ültek, akik vagy személyesen találkoztak az igazi Vámbéryval, vagy tisztában voltak a könyvében leírtak számos olyan vonatkozásával is, amelyekről Daviesnek fogalma sem lehetett.
A berlini előadásáról készült leleplező beszámolóban még azt is megemlítették, hogy Daviesnek a török és az arab nevek kiejtésével is gondjai voltak, ami egy Vámbéry formátumú Kelet-kutató esetében elképzelhetetlen. Az már csak hab a tortán, hogy Davies számos meghirdetett előadásának előre beszedett belépődíjával olajra lépett és bottal üthették a nyomát.
Megjelent a Magyar7 2024/17.számában.
