A magyar Robinson

De maga a történet, hogy valaki hónapokat vagy akár több évet is eltöltött egy lakatlan szigeten, ugyancsak nem számított különlegességnek a tengeri hajózások „hőskorában”, hiszen egy hajótörés során akadhattak túlélők is, akik szerencsésen partot értek. 

Maga Defoe is hallott ilyen esetekről és nem kizárt, hogy nevezetes regényébe más történetek epizódjait is beépítette. Az viszont vitathatatlan, hogy a pozsonyi Jetting Károlyról nem hallhatott, akit az utókor „magyar Robinsonként” emleget.

Igaz, ezzel a jelzővel elsősorban a magyarok illetik őt, a szlovákok pozsonyi Robinsonnak nevezik, de tulajdonképpen hősünk német nemzetiségű volt. Feltéve, hogy valóban élt. Mivel akadnak, akik kitalált személynek tartják!

Ennek ugyan ellentmond az a tény, hogy számos forrás szerint 1730. szeptember 13-án született Pozsonyban és itt is halt meg valamikor 1790 táján, sőt 1844-ben a pozsonyi városi tanács egy síremléket is állíttatott neki az András temetőben és ezen egy ma már csak nehezen olvasható német nyelvű felirat is közli a vele kapcsolatos legfontosabb adatokat. 

Hogy valóban létezett és hogy azok a különös dolgok megestek vele, azért tudjuk, mert egy névtelen ismerőse 1797-ben Bécsben kinyomtatta Jetting feljegyzéseit. A könyv címében már szerepel a magyar Robinson fordulat (der ungarische Robinson alakban). Ennek alapján egy kalandokban bővelkedő, sokszor a fantasztikumot sem nélkülöző történet tárul az olvasó elé.

Jetting valami csínytevést követett el Bécsben, emiatt menekülnie kellett, és egy angol utazóval egészen Londonig jutott. Ott két évig egy bankár szolgálatában állt, közben sok fontos emberrel is megismerkedett. Ennek köszönhetően királyi hivatalnokként az afrikai Szenegálban tevékenykedett. Időnként hajóra is szállt, és egyszer a vitorlása zátonyra futott, csak nagy szerencsével sikerült partra úsznia. 

Itt azonban már a mórok várták és eladták rabszolgának. Többször is „gazdát cserélt”, eközben bejárta Nyugat-Afrika számos térségét és városát, ahol sok kalandot élt át. A Földközi-tenger partjainál szolgálva a máltai lovagoknak köszönhetően visszakapta a szabadságát és ismét Londonba ment. A vele történtek felkeltették a király érdeklődését is, aki kinevezte konzulnak Marseille-be. A hajóját azonban kalózok támadták meg és ismét rabszolgaságba került. Egy újabb kalandja során gályarabként szolgált, hajójukat ezúttal máltai kalózok rohanták le és elsüllyesztették. Jetting egy deszka segítségével egy közeli lakatlan szigetre evickélt, ahol kilenc hónapot töltött olyan körülmények között, mint a regénybeli Robinson Crusoe. Végül egy arra haladó angol hajóról meglátták, amint füstjelekkel igyekszik felhívni magára a figyelmet, ezért csónakot küldtek érte és visszahajózott Angliába. 

Londonba érve megtudta, hogy egykori főnöke, a bankár elhunyt és egy nagy összeget hagyott rá. Ekkor elhatározta, hogy hazatér szülővárosába, ahol még sok évvel korábban eljegyzett egy lányt, és akit szeretett volna oltár elé vezetni.

Házas emberként már nem vágyott újabb kalandokra, de bizonyára sokat mesélt mindarról, ami vele megesett. Vázlatosan le is írta a legfontosabb dolgokat és ennek köszönhetően született meg a fentebb már említett könyv, amelynek a névtelenségbe burkolózó összeállítója a kor szokásainak szellemében egy igen cirkalmas német címet adott, amit magyarra így fordíthatnánk: „A magyar Robinson, avagy a magyar származású Karl Jetting sorsa és csodálatos kalandjai”.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/8. számában.