A magyar tudományos életben két Szinnyei József is jeles munkát végzett.
Szilágyi Ete szemészprofesszorról feljegyezték, hogy kiváló előadó volt, de egyébként zárkózott ember hírében állt, aki olykor nyersen reagált, ha neki nem tetsző dologgal szembesült.
Hunyady Sándor (1890-1942), a sikeres és népszerű drámaíró, Bródy Sándor (1863–1924) házasságon kívül született fia volt.
Az 1848/49-es magyar szabadságharc leverését követően sokakban még élt a remény, hogy valamilyen kedvező fordulat következhet be a nemzet sorsában.
Krenner német származású volt, és bár évtizedeken át oktatott a pesti tudományegyetemen, magyarul sohasem sikerült tökéletesen megtanulnia.
Többször tervezte a hazalátogatást.
Történészként főleg a középkori és a koraújkori Magyarország egyháztörténetéről írt könyveket.
Brassai Sámuel a magyar tudománytörténet talán legkülönösebb alakja volt.
A háromszéki születésű Bálint Gábor (1844–1913) az egyik leghányatottabb sorsú magyar nyelvész és Kelet-kutató volt.
Tanári munkája mellett fontos tudományos cikkeket és könyveket írt.
Szilágyi Sándor volt a szerkesztője a tízkötetes A magyar nemzet története című vállalkozásnak is, amelyet a millennium alkalmából jelentettek meg.
Fő művének A növények élete című nyolckötetes művét tartják.
Világhírét elsősorban az izomrostok finomabb szerkezetének, fejlődésének és működésének tanulmányozása során elért eredményeivel alapozta meg.
Kisfaludy Károly a magyar irodalom történetének egyik legérdekesebb képviselője volt.
A gimnáziumban Petőfi Sándorral kapcsolatban tanárunk megemlítette azt a költői versenyt, amelyre 1845 áprilisában került sor Eperjesen Petőfi, Tompa Mihály és Kerényi Frigyes között.
A helyiek nagyon megkedvelték Czimmermannt és a boromai misszió rövid idő alatt felvirágzott.
1925-ben és 1926-ban két kötetben jelent meg Förster Aurél Anekdoták c. könvye, amelyben humoros, sokszor igencsak tanulságos történeteket olvashatunk.
Duka Tivadar (1825–1908) a brit szolgálatban álló magyar katonaorvos 1885-ben megírta Kőrösi életrajzát angolul és magyarul is.
Az 1830-as évek második felében John Paget angol orvos és utazó egy közel ezeroldalas műben foglalta össze magyarországi és erdélyi útiélményeit, és nagyon pozitív képet festett rólunk az angol olvasóknak.
Ferenc Ferdinánd főherceg, a Monarchia balvégzetű trónörököse nem tartozott a magyarbarát osztrák arisztokraták közé.
Eötvös Károly (1842–1916) egyik legismertebb könyvében, az Utazás a Balaton körül című művében olykor hosszú fejezeteket szentel jeles kortársainak.
A képviselőházi tagság elég sűrűn Budapestre is elszólította, ilyenkor szinte naponta találkozott Mikszáth Kálmánnal, aki nagy élvezettel hallgatta történeteit.
Az egyik „király” 14 éves lányát feleségül is vette, akinek hozományában közel 300 rabszolga is volt.
