Tolnai Lajos a realista próza egyik előhírnöke volt.
Grassalkovich Antalról számos hiedelem terjengett...
Az önfeláldozó hős szinte beégett az emlékezetembe, és évtizedeken át abban a tudatban éltem, hogy egy valóban létezett személyről van szó.
Egy napfogyatkozás következményei...
A „legmagyarabb Habsburg” jelzővel is illetett főherceg érdemeit hosszan sorolhatnánk.
Az 1867-es kiegyezés után az országbírói tisztséget Mailáth György (1818–1883) töltötte be.
Nem lehetett túljárni az eszén.
A párbaj végül elmaradt.
Vajda János a 19. század második felének magyar irodalmában bizonyos értelemben idegennek számított.
A hadbíróság előbb halálra ítélte Bónist, majd tíz év súlyos börtönre módosították a verdiktet.
Benedek Elek (1859–1929) neve bizonyára minden magyar ember számára ismerősen hangzik, hiszen ő volt Elek apó, a nagy mesemondó, aki elsősorban a gyermekekkel igyekezett megszerettetni a magyar irodalmat és történelmet.
Érdekes esetekre bukkanhatunk.
Szinyei Merse Emma 1849 tavaszán ismerkedett meg a szabadságharc jeles katonatisztjével, Dessewffy Arisztiddel.
Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc fővezére, Görgei Artúr kétszer öltötte magára a katonai egyenruhát.
Az amerikai magyar nyelvű sajtó történetéről Várdy kötete remek összegzést ad.
Vida Tivadar a rendszerváltozás után gyakran visszajárt a Felvidékre, és lélekemelő előadásokat tartott.
Jó humora volt, és gyakran részt vett olyan kisebb-nagyobb tréfákban is, amelyek felvidították a kollégákat.
A szabadságharc idején országgyűlési képviselőként tevékenykedett.
A fellépés eredménye: 710 letartóztatott és egy halott.
A ballada végig a zsarnokság ellen ágál és a király – jelesül Luxemburgi Zsigmond – által meghozott halálos ítéletet törvénytelennek nevezi.
Sokan úgy vélik, hogy a végső változaton a kívánatosnál több alakot festett meg.
Fiume volt az egyetlen magyar tengeri kikötő 1918 végéig. A várost Mária Terézia 1779-ben csatolta közigazgatásilag a Magyar Királysághoz, noha lakóinak nagy része olasz és horvát volt, csak a 19. század folyamán növekedett meg a magyar népessége.
Honvágytompítónak használta.
Lázár Béla (1869–1950) művészeti író, a 19. és a 20. századi magyar képzőművészet kiváló ismerője, számos monográfia szerzője szívesen feljegyezte azokat a vidám vagy mosolyt fakasztó történeteket is, amelyek szereplői festők és szobrászok voltak.
