József nádor megfogta az eke szarvát
Az ókori rómaiak hagyománya szerint volt egy kiváló államférfi, akit – amikor nagy bajban volt a köztársaság – egyenesen az eke szarva mellől vitték a fővárosba, hogy diktátornak tegyék meg. Ő volt Lucius Quinticus Cincinnatus (i.e. 519–430), aki teljesítve feladatát, két hét múlva lemondott és visszatért a birtokára. Ezzel méltán a mértékletesség, a kötelességtudat és egyben a hazaszeretet erényeinek jelképe lett.
Valami hasonló jellem volt a legmagyarabbnak tartott Habsburg főherceg, akit József nádorként emlegetünk. Igaz, ő 1796-tól 1847-ben bekövetkezett haláláig, több mint fél évszázadon át töltötte be ezt a tisztséget, de tevékenysége túlzás nélkül összevethető Cincinnatuséval.
Magyarbarátságát, az ország szellemi és gazdasági gyarapodásában játszott kezdeményező szerepét hosszan részletezhetnénk. Ezúttal csak egy rá jellemző, talán kissé meglepőnek is tűnő történetet szeretnék elmesélni róla.
Valamikor 1797 júliusában gróf Festetics György (1755–1819) keszthelyi birtokán életre hívta Georgikon néven elhíresült gazdatisztképző iskoláját, ennek ünnepélyes felavatása azonban csak négy évvel később, 1801. augusztus 23-án történt meg. József nádor akkoriban nagy gyászban volt, mivel 18 éves felesége, Alexandra Pavlovna Romanova orosz nagyhercegnő, miután világra hozta kislányukat, gyermekágyi lázban elhunyt, és sajnos a csecsemő is követte őt a sírba. Hogy másfelé terelje a gondolatait, hosszabb körútra indult és így érkezett meg – Itália felől – 1801. augusztus 22-én Keszthelyre, ahol nagy tisztelettel fogadták őt és népes kíséretét.
Másnap már korán misére ment, a templomot ebből az alkalomból ünnepélyesen fel is díszítették. Majd egy bőséges reggeli után a nádor felkereste a rajziskolát, ahol nagyon meghatotta őt egy asztaloslegény, bizonyos Kóber Kristóf A palatinus ő fensége gyásza című rajza.
Ez egy mauzóleumot ábrázolt, amely előtt Magyarország géniusza arcát eltakarva siratta a „tsászári orosz hercegnőt”. József nádor öt arannyal jutalmazta a fiút.
Ebéd után következett a legelő és a szebbnél szebb tehenek és juhok megszemlélése. A nap kicsúcsosodása azonban csak ezután jött el: az előkelő társaság egy darab ugarföldre ment, ahol már egy ezüstből készült, aranyozott eke állt, ez elé négy ökör volt befogva, amelyeket virágokkal és lombfüzérekkel díszítettek fel. A nádor odalépett az ekéhez, határozottan megragadta a szarvát és, ahogy egy szemtanú feljegyezte „háromszor ment körül a telken, három barázdát szántva”. Tulajdonképpen ez volt a Georgikon hivatalos megnyitása. Az intézmény igazgatója, Asbóth János (1768–1823) a jeles esemény emlékére egy kalászokból és mezei virágokból font, nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút, valamint egy selyemre arany betűkkel nyomtatott latin nyelvű versezetet is átnyújtott a nádornak.
József főherceg meghatódva köszönte meg a szíves vendéglátást és a Georgikon diákjai búcsúdalától kísérve, amelyet a harangok zúgása és a tarackok durrogása festett alá, beszállt a hintajába és népes csapatával elindult Balatonfüredre.
A kortársak szerint ez volt Keszthely legszebb és legemlékezetesebb napja, jóllehet ezt még sok fényes ünnepség követte, kivált 1814-től kezdve, amikor Festetics elrendelte, hogy minden esztendő májusában helikon ünnepeket tartsanak. Ezeken az egész országból összesereglettek a legismertebb írók és tudósok, akik között többször is feltűnt Schedius Lajos (1768–1847), az esztétika professzora, Fabini Frigyes (1788–1864) ismert szemorvos, Berzsenyi Dániel (1776–1836), a kiváló költő, valamint feleségének bájos unokahúga, Dukai Takách Judit (1795–1836), aki Malvina művésznéven felfigyeltető verseket írt. Őt Festetics gróf személyesen hívta meg a rendezvényre.
Megjelent a Magyar7 2024/29.számában.
