Elek apó esete a csirkecombbal
Benedek Elek (1859–1929) neve bizonyára minden magyar ember számára ismerősen hangzik, hiszen ő volt Elek apó, a nagy mesemondó, aki elsősorban a gyermekekkel igyekezett megszerettetni a magyar irodalmat és történelmet.
Pósa Lajossal (1850–1914) szerkesztette Az Én Újságom, majd a párkányi születésű Sebők Zsigmonddal (1861–1916) a Jó Pajtás című gyermeklapot, de számtalan magyar népmese és más népek meséinek átdolgozása is a nevéhez fűződik. Fontosnak tartotta a gyermekek hazafias szellemben történő nevelését, és a mesék mellett számos történelmi témájú ifjúsági regényt írt, illetve olyan könyveket állított össze, amelyek ezt a célt szolgálták.
Népes családja és rokonsága körében teltek a napjai, és amikor asztalhoz ültek, szinte lakodalmi sokaság foglalt helyet az ebédlőben. Persze egy sokkal nagyobb családnak is a lelke volt, hiszen sok kitűnő erdélyi fiatal írót indított el a pályán, és az erdélyi magyar politikai élet megszervezését is fontos feladatának tartotta. Fia, Benedek Marcell (1886–1969) irodalomtörténész, két unokája, Benedek András (1913–1995) író, dramaturg és Benedek István (1915–1996) orvos, művelődéstörténész a magyarországi szellemi élet kiemelkedő alakja volt, de a Benedek rokonság számos más képviselőjét is említhetnénk.
Sokan megírták a Benedek Elekkel való találkozásukat, és nem győzték dicsérni kedvességét, emberszeretetét. Feleségével, Fischer Máriával jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, sőt volt egy olyan egyezség közöttük, ha valamelyikük előbb meghalna, a másik követi őt a túlvilágra.
A Cimbora szerkesztésével és kiadásával járó anyagi és egyéb nehézségek végül nemcsak a családi költségvetést borították fel, hanem Benedek Elek egészségét is aláásták és egy hónappal a lap megszűnése után, 1929. augusztus 17-én agyvérzésben elhunyt. Felesége ekkor megmérgezte magát, így két nappal később együtt helyezték őket örök nyugalomra. Bardócz Orsolya, Benedek Elek ükunokája írta meg a következő, a házaspár meghitt kapcsolatát igazoló történetet. Benedek Elek hatvanötödik születésnapját ünnepelték családi körben és ekkor Elek apó így szólt a feleségéhez:
Az ükunoka így összegezte a történetet: „Ilyen volt a mesemondó Benedek Elek, a szerető, szelíd ember, aki több évtizeden át ette, amitől undorodott. És ilyen volt Fischer Mária, aki harmincöt évig a férje tányérjára tette mindig azt, amit ő a legjobban szeretett.”
Megjelent a MAGYAR7 42. számában.
