Egy aradi vértanú nagyon rövid boldogsága
Berzeviczy Albert (1853–1936) Sáros vármegyei születésű politikus és történetíró, aki 1905–1936 között a Magyar Tudományos Akadémia (egyébként leghosszabb ideig regnáló) elnöke volt. 1907-ben kiadta Régi emlékek című visszaemlékezéseit, és ebben gyermek- és kamaszkorának eseményeit idézi fel.
Sok dolog, amiről ír, már az ő születését megelőzően megtörtént, ezekről szüleitől, közeli rokonaitól hallott. Egyebek között arról is, mi történt 1849 júniusától a megyében, ahol a magyar szabadságharc leverésére a bécsi udvar által behívott cári csapatok először magyar földre léptek.
Eperjesen lakott akkoriban Szinyei Merse Emma (1822–1871) kisasszony is, aki Berzeviczy Albert nagynénje (édesanyjának, Szinyei Merse Amáliának a húga) volt, és 1849 tavaszán ismerkedett meg a szabadságharc jeles katonatisztjével, Dessewffy Arisztiddel (1802–1849), aki számos ütközetben – a többi között Buda ostrománál – kitüntette magát.
Dessewffy korábban már volt nős, első feleségével, Újházy Antóniával (1824–1847) 1842-ben házasodtak össze, öt gyermekük is született, de mindegyik meghalt, felesége is tüdőbeteg lett és Velencében hunyt el, ahová férje gyógykezelésre vitte. Ilyen szomorú előzmények után találkozott a nálánál húsz évvel fiatalabb Emmával, akiről egy szemtanú azt írta: „egyike volt a megye legszebb hölgyeinek. Deli termet, szabályos vonások, világos gesztenyeszín haj, fehér arcbőr s nyájas és vidám társalgás meghódították a vitéz katonát. Az eljegyzés megünneplésére a vőlegény a megyeházán vacsorát adott, másnap pedig a czeméthei fürdőben táncmulatságot rendezett, amelyre tiszttársai s barátjai közül is többeket, ezek között engem is meghívott. De íme, talán még csengett fülünkben a zene, mikor az ellenség közeledtének hírére Eperjest kiüríteni kellett.” Emiatt aztán Pesten, a lipótvárosi templomban tartották meg 1849. július 5-én az esküvőt.
Az ifjú párnak nem sok ideje maradt az együttlétre, mert Dessewffyt feladatok várták a csatamezőn: a magyar hadsereg lovasságának főparancsnokaként az volt a feladata, hogy akadályozza az orosz sereg előre nyomulását. Jóllehet, másokkal együtt Törökországba menekülhetett volna, 1849. augusztus 19-én a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, egykori katonatársa, Franz von Liechtenstein herceg bíztatására, aki valóban mindent megtett azért, hogy az aradi várbörtönben raboskodó Dessewffy kegyelmet kapjon. Haynau azonban csak arra volt hajlandó, hogy a kötél általi kivégzést golyó általi halálra változtatta. Az ítélet tudatában Máriássy János (1822–1905) tiszt- és egyben aradi rabtársa gondjaira bízta ifjú feleségét, akit évekkel később, kiszabadulása után feleségül vett.
Megjelent a Magyar7 2023/39. számában.
