2023. július 12., 20:20

Az egész ember egy szív

Vas Gereben (1823–1868) jeles hírlapíró és elbeszélő az 1848-49-es szabadságharc leverését követő években Jókai Mór mellett az egyik legnépszerűbb szerző volt Magyarországon. 1856-ban kiadott egy könyvet Régi képek. Jellemvonások nevezetesebb férfiaink életéből címmel. Ebben az első írást Bezerédj Istvánnak (1796–1856) szenteli, aki jeles politikus, kiváló szónok és nem utolsósorban nagyon jó szívű ember volt. 

Bezerédj István

A Soprontól délre alig 30 kilométerre található Fertőszentmiklóson látta meg a napvilágot, amit akkor még Szerdahelynek hívtak. Anyai nagybátyja az a felsőbüki Nagy Pál (1777–1857) volt, aki szenvedélyesen támogatta a Magyar Tudós Társaság létrehozását és ez ösztönzőleg hatott Széchenyi Istvánra, illetve több országgyűlési követre, akik jelentős felajánlásokat tettek.

Bezerédj Pozsonyban és Sopronban végezte iskolai tanulmányait, később Tolna vármegyébe költözött, és a megye képviselőjeként többször is követ volt az országgyűlésben. Mivel remek szónok volt, magyar Démoszthenésznek is nevezték (a jeles ókori athéni politikus és szónok nyomán).

Brunszvik Terézzel és másokkal összefogva megalapította a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban terjesztő Egyesületet, és a saját költségén ő alapította Magyarország első óvodáját, amelyet felesége vezetett. Szorgalmazta a jobbágyok felszabadítását és gyakran emelt szót a közteherviselés érdekében, javaslata azonban elbukott, így egy következő gyűlésen önmagát kötelezte adózásra.

A szabadságharc idején országgyűlési képviselőként tevékenykedett, a fegyveres harcokban nem vett részt, ennek ellenére 1849 novemberétől a hírhedt börtön, a pesti Újépület „lakója” volt. Néhány hónapra szabadon engedték ugyan, de 1850 júniusában politikai tevékenységéért perbe fogták és halálra ítélték. Egy hónappal később kegyelmet kapott és száműzöttként élt birtokán. 1918-ban egy terjedelmes életrajz jelent meg róla, ebben szinte napról napra követik életútját, de Vas Gereben, aki személyesen ismerte, sok olyat is tudott róla, ami ebből a könyvből kimaradt.

Bezerédj egyszer véletlenül Pozsonyban fültanúja volt két fiatal jurátus panaszokkal teli beszélgetésének. Az egyik fiatal ügyvéd azt sorolta, hogy oklevelét adóssága miatt lefoglalták és addig nem hagyhatja el a várost, amíg ki nem fizeti ötven pengő forintnyi adósságát. Bezerédj némi utánajárással kiderítette az illető lakcímét és névtelenül száz pengő forintot küldött neki azzal a megjegyzéssel: „Tíz év múlva eljövök a száz forintért.” A jurátus nem tudta kinyomozni jótevője személyazonosságát, de tíz évvel később megjelent nála Bezerédj és ekkor mindenre fény derült. Időközben az ügyvédnek felvitte az isten a dolgát, szépen berendezett háza volt, tele könyvekkel. Jótevőjének az akkori „kölcsön” tízszeresét akarta visszafizetni, de Bezerédj még a száz forintra sem tartott igényt, hanem látva a sok könyvet, arra buzdította, hogy abból a száz forintból vásároljon inkább újabb magyar könyveket, így segítve az írókat.

Ő maga is nagy barátja volt az irodalomnak és jó néhány költőnek, ezért tisztában volt, milyen csapás lehet Vörösmarty Mihály halála a családjára. Vas Gerebennel arról tanakodtak, mi lesz az árvákkal, de még az is kérdés volt, honnan vesznek pénzt a költő temetésére. „Talán Deák Ferenc majd kitalálja” – mondta Bezerédj. Vas Gereben ezután hamarosan meglátogatta a haza bölcsét, aki már tudott a problémáról, ezért azonnal rákérdezett: „Megvan a szükséges összeg?” „Semmi baj” – válaszolta Deák az ajtó felé fordulva, mivel éppen kopogtatott valaki. Bezerédj lépett be, erre így folytatta – „Bezerédj Pista ötszáz pengő forintot ajándékozott az özvegynek és gyermekeinek.”

Megjelent a Magyar7 2023/27.számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.