Mit keres a kolbász a gyógyszerek között?
Örkény István (1912–1979) világhírű drámaírót, az egyperces novellák műfajának a megteremtőjét az 1956-os magyarországi forradalomban vállalt szerepe miatt évekre eltiltották a publikálástól, noha korábban József Attila-díjat is kapott, sőt Házastársak című regénye nyomán 1951-ben Becsület és dicsőség címmel filmet is forgattak.
Mivel két egyetemi diplomája is volt (gyógyszerészi és vegyészmérnöki), éveken át ennek köszönhetően jutott kenyérkereső foglalkozáshoz az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban (a későbbi EGIS-ben). 1958 szeptemberétől a gyógyszerismertető osztályon alkalmazták.
Itt egyaránt kamatoztathatta az egyetemen szerzett ismereteit és írói tehetségét, ugyanis a különböző szakmai értékelések és jellemzések alapján neki kellett egy olyan összefoglalót készítenie, amely tájékoztatta az orvosokat a gyógyszer összetételéről, hatásáról és minden olyan tényről, ami fontos lehet a kezelés során.
Ezek az írások olvasmányosak, sőt a maguk módján „műfajteremtők” voltak, bár idővel túlléptek a puszta szakmai elvárásokon és szinte elbeszélésekké avanzsáltak. Később figyelmeztették is erre Örkényt, emiatt vissza is fogta magát, és írói ambícióit inkább az íróasztalnak szánt drámák és elbeszélések megírásában élte ki.
Jó humora volt, és gyakran részt vett olyan kisebb-nagyobb tréfákban is, amelyek felvidították a kollégákat. Egyik volt munkatársa, dr. Kósa László, az EGIS volt osztályvezetője kilenc évvel Örkény halála után Pisti a gyógyszergyárban (Örkény István száműzetésben) címmel összeállított egy könyvet az ötévnyi (1958–1963) „kitérőről”.
Egy alkalommal pédául úgy tréfálta meg éppen Kósa doktort, hogy névtelenül egy illatos halványrózsaszínű levélkét küldött neki a gyár házipostáján keresztül, azt sejtetve, hogy a címzett egyik női hódolója szeretne randevúzni vele. A beavatott kollégák persze azt lesték, hogyan is reagál az osztályvezető úr az ajánlatra. Ő eleinte meglepődött, majd gyanút fogott és a végén jót nevetett a többiekkel.
Egy másik Örkény-tréfa még sikeresebb lett. Örkény arra kérte egyik beavatott kollégáját, hogy nem a gyári, hanem a városi vonalon hívja fel a szomszéd irodában ülő kolléganőt, akinek egyébként az volt a feladata, hogy a gyár legújabb gyógyszereit klinikai, kórházi gyakorlatban történő kipróbálás céljából megküldje ismert orvosoknak és kórházaknak, mellékelve a készítmény hatásának és alkalmazási módjának a leírását is. Örkény elváltoztatott hangon beleszólt a telefonba, egy ismert nevű professzornak adva ki magát és tájékoztatta a hölgyet arról, hogy megkapta a gyógyszercsomagot és a kolbászt is. „Elolvastam a levelét, átnéztem a dokumentációt is. Ezekből azonban nem derül ki, hogy mi legyen a csabai kolbásszal?” A vonal túlsó végén a kollegina ugyancsak meglepődött és megkérdezte, hogy milyen csomagról van szó. A „professzor úr” elmagyarázta, majd méltatlankodva megjegyezte: „Legalább tettek volna tájékoztatást mellé, de egy árva sor sincs arról, hogy a gyógyszerek bevétele előtt vagy után, netán közben kell a betegnek fogyasztania belőle. Egyáltalán mennyi a kolbász egyszeri adagja? Egy karika, kettő? Hiányos információval, kellő instrukció híján hogyan kezdjünk a vizsgálathoz?” Majd lecsapta a kagylót. A hölgy ezután feldúltan átment a szomszéd szobába, ahol már mindenki teli szájjal nevetett és ebből rájött, hogy megtréfálták.
Megjelent a Magyar7 2023/30.számában.
