Mailáth György országbíró nyúlvadászaton
A történelmi Magyarországon évszázadokon át a harmadik legfontosabb világi tisztség az országbíró volt, aki az országgyűlésen a nádort is helyettesítette. Az 1867-es kiegyezés után azonban ez már csak puszta cím lett, és 1867–1883 között Mailáth György (1818–1883) töltötte be. Mailáth édesapja, id. Mailáth György (1786–1861) is országbíró volt, mégpedig 1839–1848 között, ezt követően a poszt 1860-ig betöltetlen maradt.
Fia Pozsonyban született és befejezve jogi tanulmányait különböző megyei hivatalokban vállalt munkát. 1840-ben Baranya vármegye első alispánja lett. Három évvel később, 25 évesen követként ott volt az országgyűlésen és a reformok támogatójaként hívta fel magára a figyelmet, egyebek között kiállt a nemesek adókötelezettsége mellett. 1847-ben Baranya főispánjává nevezték ki, viszont az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc idején távol maradt a közélettől és visszavonult a birtokára.
Egy alkalommal hajóval – mivel még nem épült vasút – utazott Pécsről Pest-Budára. A fedélzeten összetalálkozott egy baranyai nemesúrral, aki már értesült Mailáth országbírói kinevezéséről, ezért rá is kérdezett: „Kegyelmes uram, mi újság a nagypolitikában?” Mire ezt a választ kapta: „Még nem tudom. Nem olvastam az újságokat.”
Mailáth sok nagy úrtól abban is különbözött, hogy nem volt éppen „sikeres” vadász, talán rövidlátó szeme miatt nem tudott pontosan célozni. Egy alkalommal baranyai ismerősei nyúlvadászatra hívták meg. A hajtók egyszerű parasztemberek voltak és igyekeztek hasznos munkát végezni, ennek köszönhetően sok nyúl került terítékre. Ám ezek közül egyet sem Mailáth lőtt le, ami már feltűnt a hajtóknak is. Egyikük vette a bátorságot és megszólította Mailáthot: „Kegyelmes uram, egy húszasért kiállhatok nyúlnak!”
A nyomozás során kiderült, hogy ő adta a tippet két további bűntársának: Spanga Pálnak és Pitéli Oláh Mihálynak. Egyértelmű volt, hogy rablógyilkosság történt, de az is feltűnt – és ez Berecz bűnrészességére utalt –, hogy a tettesek szinte biztosra mentek, nem kellett felforgatni a szobákat, hogy rátaláljanak az értékekre. Spanga, amint hírét vette, hogy keresik, eltűnt a fővárosból, végül egy héttel később egy pozsonyi bordélyban találtak rá. Pitéli is gyorsan kézre került.
A bíróság 1883. október 6-án (az időpont enyhén szólva morbidnak is tűnhet, hiszen 34 évvel korábban épp ezen napon végezték ki az aradi vértanúkat) halálra ítélte őket, és 1884. február 23-án az akasztófán végezték. Volt még néhány további gyanúsított is, ők azonban csak orgazdák voltak. Mailáth házának portását, aki részegen aludt, amikor a tettesek behatoltak a lakásba, ezért semmit nem hallott, szabadlábra helyezték.
Megjelent a Magyar7 2023/49. számában.
