Az elmaradt párviadal
A komáromi születésű történész, Takáts Sándor (1860–1932) elsősorban a 16. és a 17. századi magyarországi események, a törökök és a magyarok közötti háborúskodás kutatója volt. Számos könyvet szentelt a témának (Rajzok a török világból, A török–magyar bajviadalok, A budai basák magyar nyelvű levelezése: 1553–1589 stb.), de kollégái többségétől eltérően a mindennapok apró-cseprő dolgaira is kíváncsi volt, és a levéltárakban kutakodva sok érdekes esetről szerzett tudomást.
Gersei Petheő János (1524 k. – 1578), a Habsburgok oldalán harcoló jeles katona sorsa talán azért is foglalkoztatta, mert 1562–1566 között Takáts szeretett szülővárosának várkapitányaként (is) fontos haditetteket vitt végbe. Ezúttal azonban elsősorban a borkedvelő Petheő János viselt dolgaival kapcsolatos fejezetet lapoznám fel, amely Takáts Sándor A régi Magyarország jókedve című, 1921-ben megjelent könyvében olvasható.
A szerző a korabeli urak egymásnak írt levelei alapján arra a következtetésre jutott, hogy Petheő János uram nagyon jól bírta a boritalt, részegen őt még senki sem látta. Az viszont ugyancsak tény, hogy italosan agresszív és kötözködő volt, és ilyenkor még a legjobb barátai is jobbnak látták, ha nem hergelik. Petheő asztaltársaságának gyakori vendége volt a spanyolországi születésű Robles Menyhárt, akinek eredeti neve valójában Melchior Robles de Percyra volt és már huzamosabb ideje szolgált katonaként Magyarországon, sőt magyarul is elég jól megtanult.
Petheő János sokáig baráti viszonyban volt vele, de egy italozás alkalmával (ez 1558-ban volt) valami durvaságot mondott neki, mire a spanyol halálosan megsértődött és többet nem állt szóba Petheővel.
1563-ban Habsburg Miksát magyar királynak koronázták Pozsonyban (ez volt itt egyébként sorban az első királykoronázás) és ezen mindkettőjüknek meg kellett jelenni. Petheő János ebből az alkalomból Oláh Miklós érsek házában részt vett egy tanácskozáson is, de nem várta meg a végét, hanem egyedül a szállására lovagolt. Robles másodmagával megleste az utcán és furkósbottal megtámadta a fegyvertelen magyar tisztet, a társa pedig puskával rálőtt. Petheőt nem is annyira a vérző sebe bosszantotta, hanem a rajta esett gyalázat. Mivel a császári udvarban nevelkedett egykor, jó viszonyban volt Miksával is, akinél panaszt emelt Robles ellen és elégtételt követelt. Robles jobbnak látta, ha sürgősen elhagyja Pozsonyt és egészen Madridig meg sem állt.
Miksa heroldok útján számos városban kihirdettette az idézőlevelet, amely részletesen beszámolt a történtekről és arról is, hogy az ügyet rendezni kell. Robles ugyan hírét vette a „megkeresésnek”, de maga helyett csak leveleket küldött, és esze ágában sem volt megjelenni a megadott három hónapon belül.
Az idézőlevelet később még két-három alkalommal kihirdették, de Robles nem mutatta magát. Petheő János nagyon várta a lehetőséget, hogy párbajozhasson vele, sőt egy levele szerint meghívott több embert is a várható eseményre, de ellenfele – a királyi menlevél ellenére – nem jött el, és a becsületbeli viadalra sohasem került sor. Végül 1564. november 13-án Roblest „felségsértés és hűtlenség bűnében” vétkesnek mondták ki, és erről azonnal egy okiratot is kiadtak. Petheő kérésére ezt a határozatot ugyancsak hangos csinnadrattával Pozsonyban, Prágában, Komáromban, Győrött, Gyulán, Egerben, Kassán, Szigetvárott és Szlavóniában is kihirdették.
Ez volt azonban az utolsó királyi kegy, amelyben részesült. Az udvarnál sokan nem szívelték és elintézték, hogy a komáromi várkapitányi tisztségen végül egy némettel kellett osztoznia, majd, amikor lejárt a megbízatása, jó ideig magyar embert nem neveztek ki Komárom helyőrségének (és a Komárom alá tartozó területek) élére.
Megjelent a Magyar7 2023/41.számában.
