2022. augusztus 21., 11:32

A New York-i Mariska töltött káposztája

Hunyady Sándor (1890-1942), a sikeres és népszerű drámaíró, Bródy Sándor (1863–1924) házasságon kívül született fia volt. Bródy újságíróként és színikritikusként egyszer Kolozsvárra utazott, és ott ismerte meg Hunyady Margit színésznőt, aki egy darab főszerepét alakította. A tehetséges és szép színésznő meg a jóképű Bródy első látásra egymásba szerettek. Kapcsolatukból született Hunyady Sándor.

hunyady
Fotó: Magyar7/Archív felvétel

A fiú később, édesanyja korai halála után Pestre költözött apjához, aki családos ember volt, de a drámaíró felesége nagyvonalúan befogadta a „kolozsvári jövevényt”.

Hunyady nemcsak apja bohém természetét örökölte, hanem írói tehetségét is. Újságíróként, novellistaként és regényíróként igyekezett nevet szerezni magának, de színpadi szerzőként is befutott később.

Első drámaírói sikerét az 1929-ben bemutatott Júniusi éjszaka jelentette, de talán a legismertebb színműve a Fekete szárnyú cseresznye. Néhány elbeszéléséből és darabjából filmet is forgattak (Lovagias ügy, Havasi napsütés, Egy erkölcsös éjszaka, Bakaruhában).

Elbeszéléseit sokan világirodalmi rangúnak tartották, a felvidéki Csütörtökhelyen született Illés Endre (1902–1986) – maga is jeles novellista és műítész – írta róla: „legalább tíz olyan novellát írt, amelyet egyetlen kritikus sem tud megkarcolni. De még az idő sem. Mind a tíz világirodalmi ranggal illeszkedik be a legjobb magyar novellák közé.”

Fiatal kora óta beteg tüdeje keserítette meg az életét, de ő erről soha nem beszélt, csak orvosai tudták, hogy nem lesz hosszú életű. Nem sokkal halála előtt felkereste őt Márai Sándor, aki ezt jegyezte fel: „Mikor elmentem a szanatóriumból, különös szorongással éreztem, hogy zsenink és prófétánk egyre több lesz, de írónk, sajnos, megint eggyel kevesebb.”

Már nemzetközi hírű tollforgatóként Amerikában is megfordult, New Yorkban több napot töltött. De ezt a rövid időt is nehezen viselte a milliós, számára nagyon idegesítő nagyvárosban. Barátai, hogy enyhítsék gyötrő honvágyát, elvitték egy magyar étterembe – Paprikás Weisz kocsmájába. A tulajdonos ugyan addig nem sokat hallott Hunyadyról, de az író amerikai barátai meggyőzték, hogy egy előkelő pesti vendéget hoztak, aki valami jó magyaros ételre vágyik. Weisz bácsi egy ablakon beszólt a konyhába:

Mariskám, itt van Hunyady Sándor úr Budapestről! Csinálj neki egy finom kis töltött káposztát hazai módra! De jól fölkösd ám a kötényedet!”

Bentről csak ennyit szóltak: „Jó lösz mindön, nem köll félni!” A szegedi tájszólást hallva az író megnyugodott, már a szájában érezte az isteni ízeket, a káposzta jellegzetes fűszereit, a finom gombócokat és nem is csalódott. Tovább emelte a hangulatot a káposzta után asztalra kerülő kapros túróslepény, amelynek a tésztája szinte szétomlott az ember szájában. A vendégek mindezt finom egri bikavérrel öblítették le.

Csak természetes, hogy Hunyady a következő napokban is Weisz bácsi kocsmájában étkezett. Hol a csülkös bableves, hol a brassói aprópecsenye, hol a paprikás csirke vitte a prímet. Miután ennyi finomság sem tudta feledtetni az író honvágyát, az utolsó napon az ebédet követően odaállt Weisz bácsi elé és előadta a kívánságát. Szeretne személyesen is köszönetet mondani Mariskának, a derék szakácsnőnek, aki olyan remekül az asztalra varázsolta a jobbnál jobb magyaros ízeket.

Weisz bácsi egy kicsit meglepődött ugyan, de eleget tett a vendég kérésének. Beszólt a konyhába: „Mariska, a vendég szeretné megköszönni neked a finom fogásokat.” Hamarosan kinyílt az ajtó és kilépett rajta a kocsma szakácsnője, egy tenyeres-talpas fekete asszonyság, aki nemcsak a magyaros ételeket tanulta meg főzni, de elsajátította a „szögedi” tájszólást is.

Megjelent a Magyar7 2022/33. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.