A trónörökös elátkozott autója
Ferenc Ferdinánd főherceg (1863–1914), az Osztrák–Magyar Monarchia balvégzetű trónörököse nem tartozott a magyarbarát osztrák arisztokraták közé.
Általában olyanokkal vette körül magát, akik titokban a magyarok ellen ügyködtek, mint például a román Alexandru Vaida-Voevod (1872–1950), aki Erdély Romániához való csatolásáért küzdött, később pedig egy fasiszta szervezet alapítójaként is hírhedtté vált. De említhetjük a szlovák Milan Hodžát (1878–1944), Csehszlovákia későbbi miniszterelnökét is, aki teljes mellszélességgel támogatta a trónörökös magyarellenes, a nemzetiségekre épülő politikáját.
Ferenc Ferdinánd az addigi dualisztikus államszerkezetet egy hárompólusú alakulattá kívánta átrendezni, és ebben a Monarchia szláv nemzeteinek komoly szerepet szánt, miközben többnyire kerülte a magyar vezető politikusokat.
Mivel rangon alul házasodott, rokonságának többsége sem tisztelte őt rangjához méltóan. A korabeli beszámolók alapján úgy tűnik, hogy egy kellemetlen modorú, helyenként elviselhetetlen ember volt, aki konzervatív gondolkodásával és az új dolgokkal szembeni visszafogottságával inkább taszította a környezetében élőket, de legalábbis nem sikerült őszinte tiszteletet keltenie saját személye iránt.
A trónörökös egyébként szívesen vállalkozott hosszabb távú tengeri utazásra. Harmincévesen orvosi tanácsra egy világ körüli hajóútra indult, majd tapasztalatai és élményei alapján egy könyvet is írt Világ körüli utam naplója címmel.
Egyszer, amikor a Földközi-tengeren hajózott a gőzöst működtető társaság, a trónörökös kívánságának eleget téve elrendelte, hogy az olasz tisztek és a matrózok is kizárólag németül beszéljenek egymással, noha ez eléggé nehezen ment. Aztán a hajó viharba került és egyszeriben a szolgálati nyelv ismét olaszra váltott. A főherceg kérdőre vonta a kapitányt, mire ő azt válaszolta: „Csendes időben még csak megy valahogy a német, de viharban olaszul kell beszélnünk.”
Ferenc Ferdinándot a végzete azonban nem a hajón, hanem egy személyautóban érte utol, amikor 1914. június 28-án a szerb Gavrilo Princip kioltotta a trónörökös és felesége életét.
Mint tudjuk, a Monarchia egy hónappal később hadat üzent Szerbiának és kitört az I. világháború. Míg a főúri házaspárt szűk körben örök nyugalomra helyezték, az ominózus gépkocsi eközben új funkciót kapott: legendába illő történetek szereplőjévé vált.
A Gräf & Stift cég 1910-ben gyártott járművéről a merénylet után különböző rémtörténetek keltek lábra, amelyek szerint valamennyi új tulajdonosa súlyos balesetet szenvedett és meg is halt.
1927-ben az amerikai Ewening Post hírlap európai tudósítója „fülest kapott”, hogy Szegeden a gépkocsival ismét balesetet szenvedett valaki, ezért a helyszínre utazott, hogy beszámoljon a történtekről. Igaz, maga sem hitte, hogy a történet igaz lenne és gyanúja beigazolódott. A legendák viszont kitartóan keringenek, mert ez a természetük.
Több esetet tartanak számon az autóval kapcsolatban a legborzalmasabb, olykor több személy halálát is okozó szerencsétlenségekről, amelyek persze a képzelet szüleményei.
100 évvel a szarajevói merénylet után, 2014 májusában megjelent egy könyv Das auto von Sarajevo címmel és ebből kiderül, hogy 1914–1944 között a jármű a bécsi Hadtörténeti Múzeumban volt látható, és egy bombatámadás során megsérült. 1957-ben felújították és ismét közszemlére tették. Ha igaz volna, hogy annyi baleset részese volt, mint ahogy a szenzációhajhász lapok állították, ma aligha láthatnánk.
Megjelent a Magyar7 2022/1. számában.
