Az anekdotázó politikus - Förster Aurél
Még a múlt század nyolcvanas éveiben került a birtokomba Förster Aurél Anekdoták címmel 1925-ben és 1926-ban két kötetben kiadott könyve, amelyben a 19. században élt jeles magyarországi férfiakról és hölgyekről, arisztokratákról és városi polgárokról, zsidókról és parasztokról közreadott kedves, humoros, sokszor igencsak tanulságos történeteket.
A szerző után nyomozva a világhálón azonban egy másik Förster Aurél (1876–1962) is képbe került, sőt, ő névrokonánál minden bizonnyal jelentősebb volt, hiszen klasszikafilológusként, egyetemi tanárként és a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként jegyzik. Az a Förster Aurél, akitől most néhány kedves történetet idéznék 1852-ben született és 1932-ben hunyt el, gazdálkodó, jogász, politikus és közgazdasági író volt, 1910–1918 között pedig az Egyesült Függetlenségi és ’48-as Párt képviselőjeként ült az országgyűlésben.
A Könyvemről és magamról című, afféle bevezetőnek szánt könyvindító szövegében olvasható:
Én sem hittem, hogy életemet literátorként fejezem be. Többször nyugtalanított ugyan az irodalom, de sohasem hittem, hogy a vágyamból valaha is könyv lesz. Tizenöt-tizenhat éves lehettem, amikor édesatyámmal és Vas Gerebennel, apám jóbarátjával, együtt mentem át a Lánchídon. A mindig tréfálkozó Vas Gereben egyszer csak hozzám fordul s azt kérdi: Öcsém, mi akarsz lenni? Magyar író! – feleltem én büszkén. Jó helyt vagyunk, öcsém! Mérd ki a Duna közepét s mindjárt ugorj belé. Nem ugrottam belé, nem lettem író, de Jókai, Vas Gereben és Mikszáth, három legnagyobb humoristánk szelleme egész életemen végigkísért. Őket a hivatottság vezette dicsőséges útjukon, engem csak a véghetetlen nagy és mélyen érzett hála a magyar faj iránt. Ez irányítja lelkemet, érzéseimet, gondolataimat és most – gyönge tollamat is.”
Következzen tehát néhány anekdota, amelyeket Förster hallott vagy éppen szemtanúként lejegyzett. „Gróf Sándor Móric (1805–1878), a merész bravúrjairól elhíresült lovas, amikor megkérte Metternich herceg lányát, a herceg ezt felelte neki:
A következő történet Deák Ferenccel kapcsolatos: „Sz. László dunántúli képviselő volt már úgy hatvan-hatvankét esztendős, amikor megházasodott. Egy évre az esküvő után egészséges fiúgyermeke született. A honatya jó barátja volt Deák Ferencnek, sietett is felkeresni a Ház folyosóján, hogy nagybüszkén elújságolja neki az örvendetes családi eseményt. A haza bölcse összehúzta szemöldökét és röviden ennyit kérdezett: Te Laci és kire gyanakszol?”
Széchenyi Istvánról a következő történetet jegyezte le Förster: "A gróf, aki gyakran járt a pestmegyei közgyűlésekre egy alkalommal végighallgatta nagy ellenfele, Kossuth Lajos lángoló szónoklatát, amelynek persze hihetetlen sikere volt.
Megjelent a Magyar7 2022/8.számában.
