A kultúra mindennapi életünkbe való belecsempészése nem „úri” dolog, nem az „okosok” és „kultúr emberek” privilégiuma. Nem. A kultúra mindenkié.
Versei soha, talán még keletkezésük idején sem voltak annyira aktuálisak, s ezáltal veszélyesen kínosak, mint manapság.
Bár a muzeológia s a helytörténet is a holt tárgyak-holt lelkek vizsgálatának jegyében zajlik, a 2020-as év a „műfaj” képviselőit is alaposan próbára tette.
Műveiben megrendítően ábrázolta a huszadik század minden kegyetlenségét és borzalmát.
Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész kutatómunkájának eredményeképpen született meg 2020-ban az Arckép szavakból, Erdélyi Ágnes összegyűjtött írásait tartalmazó kötet.
Emeljünk ki most mi is két ragyogó példát a Felvidékről.
130 éve született, a nevét is alig írták le az elmúlt évtizedek során. Még Losoncon sem.
Az 1970-es, 80-as években meghatározó alakja lett a magyar irodalmi életnek.
Születésének 110. évfordulóján nem ébresztgetni kellene, hanem végre felébreszteni Csipkerózsika álmából.
Erdélyi Géza, a nyugállományban lévő felvidéki püspök napokban megjelent kötete egy emlékeztető jel.
A 120 évvel ezelőtt született irodalmár, szociográfus, irodalomtörténész, kritikus Féja Géza nevét hiába keresnénk a szlovákiai magyar irodalmi lexikonokban, még utalást is alig találunk rá.
A Talányok kicsiknek, nagyoknak, fiúknak, lányoknak című könyv hétszáz találós kérdést tartalmaz verses formában.
A román és a magyar lapot nem egyforma mértékben sújtják a korlátozó intézkedések.
A titkosszolgálatokkal nem csupán regényei fűzték össze.
Új karácsonyi mesekönyv született a Felvidéken, amely táptalajt adhat egy családbarát kezdeményezésnek is.
Mindig voltak és vannak olyan területek az életünkben, amelyeken nem tudunk a legjobban teljesíteni önhibánkon kívül, vagy éppen önmagunk miatt.
Publikációi és szakkönyvei a szakma és a néprajzkutatás iránt érdeklődők számára megkerülhetetlenek.
A szerző könyvében egyrészt azt vizsgálja, hogy azok, akikkel nap mint nap összefutunk, találkozunk, miként formálják életünk történetét, milyen hatást gyakorolnak ránk.
A szerző nem dagasztja a történetet, röviden is kerek-egészet ajándékoz nekünk, ráadásul Muravidéket is bemutatja a sorok között.
1937-ben nővéreihez került azok balatonszárszói panziójába, az év december 3-án pedig életét vesztette, amikor egy tehervonat elé esett.
Miért kell egy ártatlan kisgyermeknek ennyit és így szenvednie?