Titkok, rejtélyek, tanulságok
Száraz Pál nagykéri származású író és költő, ott töltötte gyermek- és ifjúkorát, majd 1977-től Nagyfödémes lakosa lett. Azóta itt él, alkot és tevékenykedik. Versek, novellák, kisprózák, mondókák, gyermekjátékok szerzője és gyűjtője. Ezúttal egy újabb novelláskötettel lepte meg olvasóit, amelynek címe: Holdfényben, s amelyet a Vörösmarty Társaság adott ki a napokban.
Ahogy tőle megszoktuk, most is hagyományos novellákat, mesenovellákat, kriminovellákat és legendanovellákat olvashatunk tőle többek között. Ezeknek helyszíne a világ sok-sok tájéka, de mindig az emberi lélek és emberi szív mélysége. Talán legjellemzőbb vonásuk a titokzatosság, a rejtélyesség, emellett az életbölcsesség, valamint az emberi kapcsolatok sokszínűsége, amelybe természetesen a szerelem is beletartozik.
A szerkesztő kiváló munkája nyomán öt fejezetbe csoportosulnak az elbeszélések, mindegyik fejezetben ötöt-ötöt olvashatunk. Az első fejezet, A Sanghaji váza a meghökkentő történetek sorozata. Elejétől végig fogva tartja az olvasót, közben hozza a meglepő fordulatokat, a megdöbbentő helyzeteket. Egy hatalmas láda érkezik a kastélyba. „Hetekig tartó úsztatás után kerülhetett csak vasútra, hogy egy tengerparti kikötőbe érjen.
Itt felrakták az Egyesült Királyság Skóciájába, vagyis Angliába induló teherhajóra. A hatalmas láda tehát – a főkomornyik számítása szerint – legalább fél évet utazott.” Ezt a fejezetet A síró ezüstsirály követi, s már a fejezetcímből is következtethetünk: mesenovellák füzérét tartalmazza. Meséknek, novelláknak is beillő történetek, amelyek bölcs tanulsággal szolgálnak gyermekek és felnőttek számára. Egyik-másik mesét rímekbe szedve, versritmussal mondja el a szerző, növelve ezzel a mondandó hangulatát:
„Épp ekkor toppant be az udvari doktor. – Kedves Pirulási doktor, soha nem jött jobbkor! – így szólt a királyné, s szorongatta kezét, (Ő is anya, ő is félti ám gyermekét!). Morog a vén doktor: – Kérek egy kanalat! A kis királyleány erre sírva fakad. – Nem kell kanál, nem fáj se fejem, se torkom! – Akkor miért nem eszel, rubintom, galambom?...” A harmadik, a Szerelemiskola címet viselő fejezet leginkább az örök témáról, a szerelemről szól. Találkozunk itt hiú szerelemmel, különös, majd csípős szerelemmel, elgondolkodhatunk a főhősök esetén, és közben a magunk történetét is számba vehetjük. Száraz Pál mesteri kifejezésmódja fokozza az olvasás élvezetét. Egy kis példa erre: „Nagyon fiatalok voltak még, annyira, hogy az embernek ebben a korban úgyszólván véleménye sincs az életről, csupán friss keringéssel és szellemi szomjúsággal várja, hogy megtörténjenek a sors új nagy élményei.” A Szépkorúak című fejezetben felsorakoztatott novellák elsősorban a hűséget, a ragaszkodást, esetenként a csalódást írják körül. A Titok a szigeten című fejezet máris elárulja, hogy az itt sorakozó novellákat rejtély, valamiféle homályosság borítja. „Sűrű köd feküdt az öböl felett. A halász kunyhója, partra húzott bárkája, a kifeszített háló és Urrutyné gyönyörű kis szigete mind-mind eltűnt a leereszkedett álmos felhők alatt. A vén halász kinevetett, amikor azt mondtam, hogy át akarok jutni a szigetre.”
A kötet szerzője kitűnő mesélő. Novelláit, főhőseinek sorsát mélyen átérzi, és ezáltal tudja elérni, hogy magukkal ragadják az olvasót. P. Maklári Éva szerkesztő gondolatai a borítószövegben felettébb találóak: „Száraz Pál könyve különleges élményt nyújt az olvasónak.
Novellái egy része – az oroszlánkirály lánya, a széltündér, a síró ezüstsirály – a mesék világából lép elénk, de történeteik emberi történetek, gondjaik, örömeik velünk élnek. Különös misztikum hatja át azokat az írásokat is, amelyek hősei igazi emberek, akik csodákat élnek át, néha félelmetest, máskor gyönyörűségest: szenvedést, szerelmet, halált, boldogságot, veszteséget és győzelmet. Érdekes, izgalmas olvasmány, ajánlom az irodalmat kedvelők számára.”
