A mai Lakszakállas két falu egyesüléséből jött létre. Az egyiket, Túriszakállast 1268-ban említi egy oklevél a komáromi vár birtokaként, Zakalus néven.
Alistál az egykori Pozsony vármegye egyik legdélebben fekvő csallóközi települése. Nevét egy 1391-ből származó oklevél bizonysága szerint onnan származtatják, hogy a községben királyi istállók voltak.
1449-ben gótikus stílusban átépítették. A szentély ekkor kapta támpilléreit, és a hajó déli falába szemöldökgyámos portálét építettek.
Hidas eredetileg a Felső-Csallóköz honfoglalás kori magyar települései közé tartozott. A 13. században német telepesek érkeztek ide, akik különböző kiváltságokat kaptak az uralkodótól.
A templom érdekessége a torony csúcsán található magyar Szent Korona másolata.
A település első templomát a 13. században építtették a Hunt–Pázmány nemzetség tagjai, és a hagyomány szerint Szent László tiszteletére szentelték.
Mai formájában 1768–1771 között épült, barokk stílusban.
A pozsonyi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom, közismert nevén Kék templom, Lechner Ödön egyik legnagyszerűbb munkája, a magyar szecesszió egyik legékesebb alkotása.
Süvete egészen a közelmúltig jó nevű fazekas falu volt, de igazán nevezetessé román kori körtemploma tette.
A plébániatemplom 1776-tól, a rozsnyói püspökség alapításától székesegyház lett.
A falu első okleveles említése 1326-ból való Mached alakban. 1325-ben azonban már Kismácséd néven említik.
A bényi premontrei kolostortemplom mellett szerényen álldogál a tizenkét apostol tiszteletére szentelt 12. századi rotunda.
A templomot 1907-ben végleg bezárták, az évszázad folyamán állaga teljesen leromlott. Legújabban tetővel fedték, amely állagának védelmét szolgálja csupán.
Garamszentgyörgy település az esztergomi érsek birtoka volt. Első okleveles említése 1276-ból származik. Később, az Anjou-korban érseki szék, vagyis az esztergomi érsek nemesi rangra emelt jobbágyai lakták.
A falu egyháza a Felső-Csallóköz legtisztább román stílusú temploma, a 13. század közepén épült.
A települést Ruszka néven az 1332-es pápai tizedjegyzékben említik először, de bizonyos, hogy 11. századi eredetű. A 15–17. században a Dobó család a birtokosa, innen későbbi előneve is.
Máriavölgy a Kis-Kárpátok nyugati nyúlványainál, Pozsonytól néhány kilométerre található. A legrégibb búcsújáró kegyhelyek közé tartozik.
Bár az idők folyamán többször átépítették, eredeti alaprajza ma is kikövetkeztethető, és a 13. században épült plébániatemplomok alapelrendezését mutatja.