Kismácséd Keresztelő Szent János-temploma
A falu első okleveles említése 1326-ból való Mached alakban. 1325-ben azonban már Kismácséd néven említik. A pozsonyi várbirtokok közé tartozott. Később több tulajdonosa volt, a 17. századtól az Esterházyak semptei uradalmának részét képezte.
Temploma román stílusban, Keresztelő Szent János tiszteletére a 13. század közepén épült. Enyhe magaslaton, a falutól kissé távolabb található. Mint minden középkori templomot (Szent László törvényes rendelkezése alapján), temető vette körül. A temetőt körülvevő fal nagyrészt ma is megtalálható, a temetőt azonban az újkorban már nem használták.
A templom román kori alaprajza (nyugati homlokzat a toronnyal, téglalap alakú hajó, keleti szentély) változatlanul megmaradt. A déli oldalon megtalálható az építés korából származó kapuzat, a félköríves vakárkádok és a lizéna, valamint a román korra jellemző, téglából készült fogazatos fríz, amely nagyon szépen kivehető a hajó falának felső részén. A román kori ablakok is változatlanok a déli falon. A templombelsőben az eredeti román stílusra csak a félköríves diadalív utal.
A későbbi átalakítás nyomán maradt meg a két gótikus ablak, ma már félig befalazva. A 16. században reneszánsz boltívet kapott a torony alja és a hajó, a hatszögű toronysisakot is ekkor alakították ki. Ebből a korból származik a torony alatti kőből faragott szemöldökgyámos portálé.
A templom értékes román kori emléke a faragott keresztelőmedence. A templombelsőben megmaradt egy freskótöredék is. A tornyán látható félhold a hiedelemmel ellentétben nem a török korból való, hanem Mária-jelkép.
