Dunahidas gótikus temploma
Hidas eredetileg a Felső-Csallóköz honfoglalás kori magyar települései közé tartozott. A 13. században német telepesek érkeztek ide, akik különböző kiváltságokat kaptak az uralkodótól. Nem csoda, hogy a település első, 1238-as okleveles említésében Prukk néven szerepel. (A német Bruck bajor nyelvjárási alakja a Prukk.) Több oklevél, például az 1315-ből való, említi korábbi román kori templomát, amely még a német betelepítés előtt épült. A németeket egyébként 1945-ben kitelepítették, helyükre Szlovákia különböző településeiről érkeztek az új szlovák lakók.
Templomának védőszentje eredetileg Szent Tamás apostol volt, s csak az új templom hozzáépítése után lett a titulusa Jézus Szent Szíve. Ez a hozzáépítés 1910-ben történt, és a Műemlékek Országos Bizottsága végeztette Schulek Frigyes irányításával. A bővítés érintetlenül hagyta a régi, egyhajós templomot, de délről hozzáépített egy neoromán templomot. Így a régi templom a mellékhajó, illetve a sekrestye szerepét tölti be.
Az eredeti román kori templom alaprajza megmaradt: a félköríves szentély a román bordás boltozattal és a rézsűs ablakokkal. A hajó és a torony falai is a román korból valók.
A 14. század végén gótikus stílusban átalakították, ennek számos emléke maradt. A legfontosabbak: a középkori falfestészet képei mind a szentély, mind a hajó falain és mennyezetén, valamint a hajó szentély felőli részén jobb és bal oldalt; a kőoszlopokon és bordás boltozaton nyugvó mellékoltárok, az úgynevezett cibóriumoltárok. Ezek befalazott állapotban voltak, s csak 1967-es kibontásuk óta láthatók teljes szépségükben. A szentély evangéliumi oldalán egy pompás gótikus szentségház található. Az eredeti templom ékessége még a kora gót formákat mutató keresztelőmedence.
