Csallóközcsütörtöki Szent Jakab-templom
A csallóközcsütörtöki Árpád-kori Szent Jakab-templom a román stílus jegyében épült. Bár az idők folyamán többször átépítették, eredeti alaprajza ma is kikövetkeztethető, és a 13. században épült plébániatemplomok alapelrendezését mutatja: keletre néző, félköríves szentély, téglalap alakú hajó, a nyugati homlokzaton két torony, köztük a templom tengelyében bélletes kapuzat.
Akárcsak a vidék többi Árpád-kori temploma, teljes egészében téglából épült, alapjaihoz azonban valószínűen a korábbi templom formálatlan köveit is felhasználták. A templomot minden bizonnyal a Szentgyörgyi család építtette. Az Árpád-kori templomnak máig több eleme megmaradt: a templomhajó falai későbbi áttörésekkel és pár méteres megemeléssel, a szentély indítása, amelynek az alapjait 2016-ban megtalálták, a déli torony a román ikerablaksor fölötti részig, a félkörívű bélletes portálé, a déli bejáratnál ma szenteltvíztartóként használt keresztelőkút.
A kőből faragott portálé az egyik legszebb része az eredeti román templomnak. A kapu nyílását egyenes vonalú kőkeret zárja. A két oldalán kőlapokon nyugvó két-két oszlop bélletesen szűkül, az oszlopfők leveles díszítésűek. Az ajtónyílás fölött, az oszlopokra támaszkodva félköríves bélletív található. Az ívmező három karéjjal keretezett kőlap, amely sima, plasztikai kiképzés nélküli, a karéj külső részén azonban levéldíszt és gyöngysoros keretelést kapott. A portálénak ez a háromkaréjos ívmezeje francia–német hatásra utal. Külön érdekességet jelentenek a portálé oszlopain található különböző mélységű kivájt gödröcskék. Ezek a német népelem 14–15. századi megjelenésére utalnak. A német, elsősorban bajor nyelvterületen általános hiedelem volt, hogy a homokkőből épült szakrális objektumokból port kapartak ki egyes betegségben szenvedők, s ezt folyadékba keverve megitták, ettől remélve gyógyulást. Ezt a szokást a német vendégtelepesek magukkal hozták, amikor Csütörtökben megtelepedtek.
A 14. század második felében a román kori templomot a gótikus stílus jegyében átalakították. A kis félköríves szentélyt lebontották, és helyébe egy nagyobb, poligonális (sokszögű) szentélyt építettek. A szentély falába három kora gót stílusú ablakot építettek, ezek közül egy maradt meg a délkeleti oldalon, a többit egy későbbi átalakításkor késő gót stílusban átalakították. A szentély rakott boltozatot kapott, kívülről pedig gótikus támpillérekkel támasztották meg. A déli oldalán iker ülőfülke látható.
A templomhajó eredeti román kori falait északról és délről is két-két félkörívvel áttörték, s mindkét oldalon egy oldalhajót építettek hozzá. Új, gótikus keresztelőmedence is került a templomba, amely ma szenteltvíztartóként szolgál.
Az újabb, 15. századi átalakítás adta meg tulajdonképpen a templomépület ma is meglévő tömeghatását. Az átépítés legfőbb mozzanatai: A két torony magasságát megnövelték, az északi tornyot középmagasságból kiszélesítve teljesen újjáépítették. Ekkor készültek el a nyolcszögletű toronysisakok és a máig látható fiatornyocskák. A templom belső terében megemelték a falakat, és új téglaboltozatot raktak, amelyet a nagy fesztávolság miatt a középvonalban elhelyezett két tartóoszlopra építették rá. Ilyenformán a főhajó csarnoktemplom benyomását kelti. Ekkor került a templom felszerelései közé a birtokos Szentgyörgyi család ajándékaként ma is használt vörös márvány keresztelőmedence és az 1484-ben öntött ún. aggharang. A déli oldalhajó az 1590-es nagy földrengéskor elpusztult. Ekkor kerülhetett mai helyére a déli bejárat is, melynek a reneszánsz stílus jegyeit mutató kapuja 2016-ig használatban volt.
Kovács László
