Szentmihályfa katolikus temploma
A település régen lakott hely, nevét a templom védőszentjéről, Szent Mihályról kapta, tehát a legkorábbi időktől templomos helynek tarthatjuk. A település első okleveles említése 1050-ből való, templomát azonban csak 1390-ben említik először.
Az eredeti templom a 13. század közepén román stílusban épült, ám a 15. század végén gótikus stílusban átépítették, így mai formájában ez a két stílus ismerhető fel a külső megjelenésén és a templombelsőben. Az északi oldalon a szentélyhez épített sekrestye bordás keresztboltozata még kora gót formákat mutat, erről tanúskodnak az emberalakot ábrázoló gyámkövei és az Agnus Dei zárókő. A szentély ablakai mérmíves késő gót stílusúak, az egyszerű kivitelezésű szentségház, a szent olaj és a szenteltvíz fülkéi viszont ismét kora gót formájúak.
A szentmihályfai templom legértékesebb elemei azonban az 1988/89-ben feltárt freskók. Közülük a legértékesebb a Szent László-legenda (Üldözés, Birkózás, Lefejezés) jelenetét ábrázoló képsor. Az alsó sorban az apokalipszis egyik gótikus stílusú jelenete látható. A hajó déli oldalán található Szent György-kép aránylag épen megmaradt.
Figyelemre méltó még a templomban az 1538-ban készült kora reneszánsz keresztelőmedence, amelyet ma is használnak.
