Az Adásidő vendége ezúttal H. Nagy Péter irodalomtörténész volt.
A kommunista időkben furcsa ellentmondás jellemezte a szovjet tudományt.
Az első kiemelkedő magyar tudósa Zemplén Géza volt, aki Trencsénben született 1883. október 26-án.
Azok közé a felvidéki magyar tudósok közé tartozott (sajnos nem mindegyikükről mondható el ugyanez), akik sosem titkolták a magyarságukat, sőt kutatói munkájuk mellett igyekeztek bekapcsolódni a felvidéki magyar szellemi és kulturális életbe is.
A Győrffy István név eléggé gyakori a magyar tudománytörténetben.
Kutatóként a higiéné valamennyi területével foglalkozott, elsősorban a talaj és a különböző vizek higiéniai állapotát vizsgálta, de a bakteriológia, a járványtan és a fertőtlenítés kérdésköre is az érdeklődésének a tárgya volt.
Kumorovitz Bernát elsősorban oklevéltant és pecséttant oktatott, de kutatott és helytörténettel is foglalkozott.
Írói munkássága nagyon sokrétű volt.
Olyan elektromos meghajtó rendszert álmodott meg és kivitelezett, amely lehetővé tette az általa tervezett mozdonyok üzembe állítását és hosszú távon történő működtetését.
Sokoldalú érdeklődése már novíciusi éveiben megnyilvánult. Színműveket kezdett írni.
A kiállítás egyértelműen bizonyítja, hogy a magyar tudós elmék pótolhatatlan eredményeket értek el.
Munkásságáért két alkalommal is Kossuth‑díjjal tüntették ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1938‑ban levelező, 1946‑ban rendes tagjává választotta.
A botanika több területén ért el jelentős eredményeket, emellett a klimatológia, az erdészet, a talajtan, a történeti földrajz (paleogeográfia), az ökológia területéről is több dolgozatot publikált.
Szlovákiában éjfélig lehet bepillantást nyerni a különböző tudományterületek titkaiba.
Nemcsak a Nobel-díjasokról, a mindenki által ismert tudósokról láthatók bővebb információk, hanem olyanokról is, akik kevesebb figyelmet kaptak, vagy csak rövid ideje mutatták be eredményeiket.