A szerves kémia első magyar professzora
Az első világháború előtt Magyarországon a kémiai ismereteket ipari méretekben mindenekelőtt a kohászatban és az ércek feldolgozásánál alkalmazták. Ez azt is jelentette, hogy a szervetlen és az analitikai kémia az egyetemi oktatásban is fontos szerephez jutott. Tájainkon azonban akkoriban sem a gyógyszergyártás, sem a szintetikus festékek nagyüzemi gyártása még nem indult el, ezért a szerves kémiának nem voltak jelentős magyar művelői.
Az első kiemelkedő magyar tudósa Zemplén Géza volt, aki Trencsénben született 1883. október 26-án. Édesapja, Zemplén János posta- és távirdafelügyelő volt, akinek gyakran változott a szolgálati helye. Mire Géza fia iskoláskorú lett, már az ország legdélibb részében, Fiuméban éltek. Itt az iskola nyelve az olasz volt, de magyart is tanítottak, ezért Zemplén Géza folyékonyan beszélt az anyanyelve mellett olaszul, németül és valamelyest franciául. Sok minden érdekelte, nagyszerűen rajzolt és festett, Dante Isteni színjátékát fejből tudta olaszul, de növényeket is gyűjtött, később ez a jól elrendezett összeállítás a Természettudományi Múzeumba került.
Az érettségit követően a budapesti tudományegyetemre iratkozott be, ahol kémiát és természetrajzot tanult, közben az Eötvös-kollégium tagja is volt. Itt Kodály Zoltánnal kötött barátságot, ami szintén nem véletlen, hiszen Zemplén nagy zenerajongó is volt, különösen Wagner operáit kedvelte. Tanári és doktori diplomáját megszerezve 1905-ben a selmeci Bányászati és Erdészeti Főiskola tanársegéde lett a kémiai tanszéken. Szerencsés pillanat volt az életében, amikor 1908-ban ösztöndíjjal két és fél évre Berlinbe mehetett a Nobel-díjas Emil Fischer (1852–1919) intézetébe. A nagy tudós mellett elsajátította a szerves kémiával kapcsolatos legkorszerűbb laboratóriumi és gyakorlati ismereteket, és közreműködött Fischer cukrokkal és fehérjékkel kapcsolatos kutatásaiban. Több dolgozatot közösen publikáltak. 1910-ben – noha marasztalták – visszatért Selmecbányára, és 1912-ben megpályázta a műegyetemen létrehozni kívánt szerves kémiai tanszék vezetői posztját. Így lett 30 évesen nyilvános rendes tanár a műegyetemen, amely egészen 1956. július 24-én bekövetkezett haláláig a munkahelye volt.
Zemplén tulajdonképpen a semmiből hozta létre az első magyarországi szerves kémiai tanszéket. A berendezésekre alig volt pénz, ráadásul kitört a világháború, ezért a fiatal professzornak támogatók után kellett néznie. Így került kapcsolatba a Chinoin gyógyszergyárral, és ez az együttműködés gyümölcsöző lett. Zemplénnek és tanítványainak köszönhetően hamarosan európai színvonalra emelkedett a magyar gyógyszeripar. Zemplén Géza elsősorban a szacharidok kutatásában ért el világra szóló eredményeket, de számos növényi anyag szerkezetét is feltárta munkatársaival.
Iskolateremtő tudós volt, tanítványai fontos szerepet játszottak a magyarországi vegyipar különböző területein, és egyetemi oktatóként továbbadták a Zemplén Gézától kapott örökséget. A kiemelkedő tudóst az MTA 1923-ban levelező, 1927-ben rendes tagjává választotta. Az elsők között kapta meg az 1930-ban alapított Corvin-koszorút, később Kossuth-díjjal is kitüntették. 1947-ben vendégprofesszornak hívták meg Washingtonba, de súlyos betegsége miatt visszatért Magyarországra. Utolsó éveiben jobbára a négy fal között élt, de tanácsaival tovább segítette munkatársait és tanítványait.
