Greguss Gyula, a természettudós és irodalmár

Lacza Tihamér 2019. szeptember 14., 18:24

A Felvidék tudomány- és művelődéstörténetében barangolva az ember gyakorta bukkan olyan családokra, amelyek tagjai nemzedékről nemzedékre adták tovább egymásnak az értelmiségi lét szellemi és tárgyi kellékeit: az elhivatottságot, a küldetéstudatot, valamint a nagy becsben tartott könyveket. A Greguss család szinte modellje lehetne ennek.

A mátyusföldi Pusztafödémesen született Greguss Mihály (1793–1838) főiskolai tanár és filozófus volt, Kossuthot is tanította Eperjesen, ahol később egy ideig családjával élt. A városban született két akadémikussá lett fia is: Greguss Ágost (1825–1882) esztéta, egyetemi tanár, és történetünk hőse: Greguss Gyula, akiről röviden nem is lehet elmondani, mi mindennel foglalkozott.

1829. december 3-án látta meg a napvilágot. Iskoláit azonban nem a szülővárosában, hanem Pozsonyban kezdte, ahová édesapját meghívták a bölcselet és a történelem tanárának. (Ő kezdte el magyar nyelven tanítani a koronázóvárosban a bölcseletet.) Greguss Ágost írja öccse elhunytakor a megemlékezésében, hogy édesapjuk korai halála miatt Gyula szellemi fejlődését édesanyjuk irányította, és részben ő is, akinek még volt alkalma az apjától tanulni.

A család Pozsonyból Rozsnyóra költözött, ahol Gyula a gimnáziumot végezte. Néhány osztálytársával elhatározták, hogy magyarra fordítják a legjelentősebb drámákat, ezért felosztották egymás között az európai drámairodalom jeles képviselőit. Gyulának Shakespeare és Calderón jutott, ezért belefogott az angol és a spanyol nyelv tanulásába, de emellett portugálul is megtanult.

Miután valamilyen pályát kellett választania, a jog mellett döntött, és Eperjesen folytatta tanulmányait. 1848-ban azonban a forradalmi események Pestre ragadták őt, ahol előbb az országgyűlésben gyakornokoskodott Ragályi Ferdinánd képviselő mellett, majd honvédtüzérnek jelentkezett és több ütközetben is részt vett. 1849-ben az újoncok kiképzésében közreműködött. Valamilyen betegség szegődött társául, csak sejteni lehet, hogy az emésztőrendszerével volt kapcsolatos, emiatt hosszabb ideig lábadozni kényszerült. Ilyen állapotban részt vett a temesvári csatában (1849. augusztus 11.). Rövid időre az osztrákok foglya lett, majd megszökött.

Képgalériánk:

1850-től a bécsi politechnikum hallgatójaként természettudományokat és elsősorban fizikát tanult. Az egyik legjobb diák volt, marasztalták is oktatónak, ő azonban visszatért a szülőföldjére és az aradi vértanú, Leiningen-Westerburg Károly özvegyének házában vállalt nevelői állást. 1857-től 1869. szeptember 5-én bekövetkezett haláláig a pesti evangélikus gimnázium tanára, majd igazgatója volt.

Írói munkássága nagyon sokrétű. Tankönyvei, olvasmányos stílusban megírt tanulmányai, a természettudományok sok területét (meteorológiát, geológiát stb.) felölelő ismeretterjesztő cikkei és fizikakönyvei mellett műfordítóként is figyelemre méltó munkákat tett le az asztalra.

Ő fordította le a portugál nemzeti eposzt, Luís Vaz de Camões Os Lusíadas c. alkotását. S ha már annak idején Calderónt is kisorsolták számára, Győry Vilmossal közösen magyar nyelvre ültette Calderón Az állhatatos fejedelem c. színművét. De ő fordította le először Turgenyev Nemesi fészek c. regényét is.

Ő javasolta az országos nőképezde felállítását (az elképzelést Deák Ferenc terjesztette az országgyűlés elé), és szerkesztett egy Physikai műszótárat is. Mint bátyja nekrológjában megjegyezte, Greguss Gyula sajátos módon egyesítette magában a természettudományokat és az esztétikát, ez a titka olvasmányos stílusának is. Örökölt betegsége 1867 táján kiújult, és ez okozta 150 éve bekövetkezett, korai halálát.

0 HOZZÁSZÓLÁS