A mohák jeles magyar kutatója
A Győrffy István név eléggé gyakori a magyar tudománytörténetben. Sokan először a kiváló néprajzkutatóra gondolnak, bár ő rövid ö-vel írta a nevét, akárcsak szemorvos fia, István és a jeles történész György, viszont Győrffy István nevű festő, újságíró és zeneszerző is élt Magyarországon a 20. században.
Mai történetünk hőse botanikus volt, a magyarországi mohák kiemelkedő kutatója. Jóllehet Hidasnémetiben látta meg a napvilágot 1880. december 19-én, jócskán vannak felvidéki kötődései. Felesége, Greisiger Irma (1882–1947) történetesen Szepesbélán született, ahol édesapja körorvosként szolgált, de entomológiával és botanikával is foglalkozott. Ez az érdeklődése feltehetően a lányát is magával ragadta, hiszen Győrffy István a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanáraként ismerte meg későbbi feleségét, aki az első nő volt az egyetem természetrajz szakos hallgatói között. Miután összeházasodtak, mindketten a makói gimnáziumban kaptak tanári állást.
1914-ben kitört az I. világháború. 1919-ben a várost elfoglaló románok bezárták az egyetemet, amelynek tanárai közül a legtöbben Budapestre menekültek, később Szegeden elindították a Ferenc József Egyetem jogutódjának számító univerzitáson az oktatást. Ezt az utat járta be Győrffy István is, aki alapítója lett a szegedi egyetem botanikai tanszékének, és ő hozta létre az intézmény fűvészkertjét is a város által adományozott területen. Szegeden 1940-ig tanított, ezalatt több alkalommal dékánná, sőt rektorrá is választották.
Amikor Kolozsvár (és Észak-Erdély) ismét Magyarország része lett, számos korábban ott tanító, de a román megszállás miatt menekülni kényszerült tanár visszatért ide. Köztük Győrffy István is, aki tanszékvezető professzorként irányította nemcsak az oktatást, hanem azokat a kutatásokat is, amelyek az erdélyi flóra feltérképezését célozták.
A Magyar Tudományos Akadémia 1940-ben levelező tagjává választotta, s talán rendes tag is lett volna idővel, ha a kommunista diktatúra nem szól közbe. 1945 után nyugdíjasként élt.
Botanikusként elsősorban a mohákat tanulmányozta, bár általában a virágtalan növények rendszertana, rendellenes fejlődése foglalkoztatta. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a mohák ökológiai vizsgálata terén; számos fejlődési rendellenességükről közölt dolgozatokat magyarországi és külföldi szakfolyóiratokban. Ezek száma több mint 700. Feleségével rendszeresen túráztak a Magas-Tátrában, és több tanulmányt írtak a térség növényvilágáról.
Megjelent a Magyar7 2020/15. számában.
