Darwin első magyarországi népszerűsítője
A 19. századi Magyarországon olyan dolgok is megestek, amelyek hallatán az utókor csak ámul és hitetlenkedve csodálkozik. Oldalakon keresztül sorolhatnánk például azokat a szerzeteseket, katolikus főpapokat, akik nemcsak a hívek lelki üdvével törődtek, hanem megfigyelték az időjárási jelenségeket, távcsöveikkel a csillagos eget kémlelték, vagy több ezer példányt számláló herbáriumukat adományozták gimnáziumoknak esetleg éppen a Magyar Nemzeti Múzeumnak.
Ezek egyike volt alábbi írásunk hőse is, aki 205 éve, 1814. május 13-án Székesfehérvárott Leitzinger Jácintként látta meg a napvilágot, és 130 esztendeje, 1889. április 17-én Rónay Jácintként hunyt el Pozsonyban. Miután szülővárosában és Esztergomban elvégezte tanulmányait, 1831-ben Pannonhalmán belépett a Benedek-rendbe. Sokoldalú érdeklődése már novíciusi éveiben megnyilvánult. Színműveket kezdett írni, ezek közül többet Pannonhalmán be is mutattak (ezek azóta sem láttak nyomdafestéket), majd a bencések győri líceumába kerülve „bölcsészeti tanokat” oktatott. Ekkor írta Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből c. munkáját, amely meghozta számára az Akadémia levelezői tagságát is. Cikkeket közölt a Hazánk c. lapban is, elsősorban a biológia témaköréből (Koponya és arcisme, Élet története stb.). Akadémiai székfoglalóját történetesen Az emberi agyról és befolyásáról a szellemi életre címmel tartotta 1847 decemberében.
Az 1848/49-es magyar szabadságharc az ő életébe is beleszólt. Belépett a nemzetőrségbe, ahol tábori papként szolgált. 1848 áprilisában a pozsonyi Grassalkovich-palota ablakából még lelkesítő beszédet is mondott. A harcokban is jeleskedett, de egy alkalommal Császár Herman rendtársát is meg kellett mentenie, akit Kossuthot rágalmazó kijelentése miatt halálra ítéltek. 1849 májusában Győrben kinevezték „egyházi főszónoknak”. Első intézkedéseként egy körlevélben szólította fel rendtársait és az egyházmegye papjait, hogy támogassák a szabadságharcot, és buzdítsák a híveket ellenállásra a császáriak ellen.
A világosi fegyverletétel után álnevek alatt bujdosott, hol íródeáknak, hol pedig gyógyszerészsegédnek adva ki magát. Kalandos úton végül egészen Londonig menekült a nyomában loholó kopók elől. Ott megtanult angolul, és a magyar ügyek szószólója lett. Nagy szerepe volt Széchenyi István Blick c. terjedelmes politikai iratának megjelentetésében. Közben latin, görög és német nyelvet, matematikát, történelmet, földrajzot, geológiát és természettudományokat is oktatott nemcsak diákoknak, hanem főúri hölgyeknek is. Magyar László angolai utazásairól előadást tartott az angol földrajzi társulat ülésén, ez nyomtatásban is megjelent. Távollétében még képviselőnek is megválasztották.
16 év után, 1866 szeptemberében tért vissza Pannonhalmára. Egy évvel később az MTA rendes tagjává választotta. Életének újabb meglepő fordulataként ő lett a császár gyermekeinek a nevelője, Mária Valériát kizárólag magyar nyelven oktatta. Közben megírta az emlékiratait, ezek első öt részét 10 (!) példányban nyomtatta ki (öt darabot a királyi családnak adott), a további részek kéziratban maradtak.
Hogy ilyen meghitt kapcsolatban állt főleg Erzsébet királynéval és két gyermekével, azért meglepő, mert köztudott volt, hogy Rónay Charles Darwin evolúciós tanításának lelkes támogatója és népszerűsítője volt Magyarországon. 1872-ben került Pozsonyba, ahol nagypréposti, majd címzetes püspöki rangot kapott (a darwini tanok terjesztőjeként valódi püspöknek nem nevezhették ki). Itt is temették el.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/17. számában.
