Ő volt a par excellence nógrádi, aki sose áldozta fel szeretett városát az írói karrierjéért, mint tették azt el nem ítélhető módon sokan mások.
Életének 87. évében itt hagyott bennünket Koncsol László. A felvidéki magyarság újabb igazodási pontot veszített.
Életvidám, szeretetteljes lényét megőrizzük az emlékezetünkben.
Klasszikus volt, a legnagyobbak közül? Vagy csak egy „slágergyáros”, akinek évtizedek óta nemcsak a cipészinasok dúdolják a slágereit?
Halálával egy kivételes művész távozott, aki nemcsak művészetével, hanem emberségével is beírta magát a szívünkbe.
Az indiánok nem hagynak cserben senkit. Az indiánok nem hagynak cserben minket.
Alig két hónappal 78. születésnapja előtt, szeptember 28-án adta vissza lelkét teremtőjének a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház jeles szólistája, Szűcs Róbert.
Egészen biztosan tudta, hogy a kápolna megépítése embert és életet próbáló feladat, de erről Ő sohasem beszélt. Száját nem hagyta el egyetlen zokszó sem, mindig csak a soron következő feladatról beszélt.