Dobos Attila halálára
Klasszikus volt, a legnagyobbak közül? Vagy csak egy „slágergyáros”, akinek évtizedek óta nemcsak a cipészinasok dúdolják a slágereit? A boldogságtól ordítani tudnék, Kövek a vízparton, Nyári zápor, Minden ember boldog akar lenni, Szervusztok régi barátok, Mama – ha csak ezeket az örökzöldeket írta volna, ott lenne a helye a legnagyobbak között.
De mintha maga is érezte volna, ennél jóval több van benne, így amikor 1985-ben másfél évtizedes (önkéntes?) száműzetés után hazatért, operába fogott, s „forgatókönyvíróként” ezúttal nem a már annyira bevált és szeretett Szenes Ivánt hívta segítségül, hanem Madách Imrét, s Az ember tragédiáját tette le a zongorája kottatartójára. A művet befejezte, de színpadot nemigen talált hozzá. S most, 81. életében azt a másik, a legszemélyesebb művet is végleg befejezte.
Dobos Attila egy különleges kor különleges gyermeke volt.
Az 1956-os forradalom leverése után a hatalom kiélte a bosszúszomját, a túl elégedetlenek elmentek, s a megszilárdult hatalom bevezette a három T-t, vagyis támogatott, tűrt és tiltott. De mindenesetre nyitott a Nyugat felé, s így a nyugati könnyűzene is szép lassacskán beszivároghatott arra a Magyarországra, amelyet nem véletlenül neveztek gulyáskommunista demokráciának. Igaz, nem volt könnyű, egy-egy művészeti alkotást lektorok és cenzorok tucatjai néztek át, sokszor a sorok között is kutatva a rendszer ellenségeit, de a nyitás óhatatlanul megtörtént.
S a fiatalok többsége akkor is élni akart és szórakozni. Hisz egyszer voltak (voltunk) fiatalok, s úgy tűnt, a szocialista diktatúra hosszú évtizedekre berendezkedett. Elindultak a táncdalfesztiválok, a Tessék választani, a Ki mit tud?-ok, s az ötvenes évek hurráoptimizmusa után, amely a népi tehetségekre esküdött, végre a budapesti tehetséges fiatalok is lehetőséget kaptak.
Olyan zenekarok indulnak világhódító útjukra mint az Omega, az LGT, a Metró, de ekkor indul el pályáján Korda György, Bródy János, Zorán, Koncz Zsuzsa vagy Zalatnay Sarolta,
s ebben a társaságban bontogatja a szárnyait Dobos Attila is, akinek van becsületes szakmája is, hisz fogorvosnak tanul ki, de sorban írja a slágereit, mégpedig olyan szövegírók társaságában, mint S. Nagy István és Szenes Iván, s a kor legtehetségesebb fiatal előadói adják hozzá az énekhangjukat. Harangozó Teri (Minden ember boldog akar lenni, Minden nap, mikor eljön az este, Mama úgy szeretlek én), Aradszky László (Isten véled édes Piroskám, Annál az első ügyetlen csóknál), Zalatnay Sarolta (Szervusztok régi barátok), Koós János (Annyi ember él a Földön), Csúnya fiú (Komár Gabi), Hoffer György (Se veled, se nélküled), Korda György (Csinálj, amit akarsz), Mary Zsuzsi (Mama, Trombitás, Csúnya fiú, Piros pezsgő, Cseresznyeárus lány dala) de több számát (Krisztina, Kövek a vízparton, A boldogságtól ordítani tudnék) is saját maga vitte sikerre.
Ezek azok a számok, amelyek máig megmaradtak örökzöldnek, s azok is dúdolják örömükben-bánatukban, akiknek talán fogalmuk sincs arról, ki is a szerzőjük.
Dobos Attila nemcsak a slágereket gyártotta szakmányban, „zajlott” a magánélete is. Első feleségétől – aki asszisztense volt a fogorvosi rendelőjében –, gyorsan elvált, de annak jogtanácsos apja „jóvoltából” szinte teljes vagyonából kifosztották, s mielőtt a másodfokú döntés megszületett volna (ez már Dobos javára ítélkezett), második feleségével, Mary Zsuzsival Németországba disszidált, s ezáltal az akkori jogszabályok szerint súlyos bűncselekményt követett el, s távollétében öt évnyi börtönbüntetésre ítélték. 15 évig dolgozott fogorvosként, majd 1985-ben véglegesen hazatért.
Az újrakezdés nem volt könnyű, bár a börtönbüntetését elengedték, nem fogadták tárt karokkal.
Még 1968-ben megjelent első nagylemeze (amelyet disszidálása után indexre tettek, s bezúztak), ezt hazatérése után követte egy másik, de egyáltalán nem volt könnyű megtalálnia magát. A rendszerváltás után több mindennel is megpróbálkozott, Nemzetőr címmel nyolc évig saját, hazafias, sokak szerint fasiszta szemléletű lapot szerkesztett, míg két évig az egyik maszek tévében beszélgetős műsort vezetett.
A nyolcvanas évek végén ihlette meg Madách Imre elbeszélő költeménye, Az ember tragédiája, amelyből háromfelvonásos operát komponált.
„Ahogy az angyalok karát olvastam, hirtelen megjött az a sugallat, amire annyira vágytam. Nem tudtam olyan gyorsan írni, mint amilyen gyorsan jöttek a zenei gondolatok, mindig lemaradtam. Ettől kezdve együtt keltem és feküdtem Az ember tragédiájával, mely betöltötte az életemet” – nyilatkozta évekkel később az Origo c. internetes lapnak. Dallamos népopera született a tollából, amely 1990-ben megjelent bakelit lemezen is, s amelyen olyan előadók szerepeltek, mint Sinkovits Imre, Begányi Ferenc, Palóc László, Pitti Katalin, Moldován Stefánia, Szóka Júlia és Póka Éva, de a törvényszerű folytatás, a színpadi ősbemutató elmaradt. 2014-ben Miskolcon a Bartók Operafesztiválon „felolvasó operaszínház” szekciójában bemutatták ugyan zenekísérettel, de a teljes körű színpadi előadása máig várat magára.
„Nekem a búcsúzót ne Zerkovitz zengje” – ugye szokták volt idézni Illyés versét. Holott Zerkovitz dalait Kosztolányi is nagyon szerette. Leszünk így sokan Dobos Attilával is. S ha még az operáját is bemutatják végre...
