Petőfi-emlékév: Kassa
Folytatódik a középiskolásoknak meghirdetett vetélkedőhöz közölt segédanyagaink sora.
„Utam Aszódtól Kassáig szót sem érdemel.
Miskolcig már voltam, azon túl még nem, s így Kassa volt az első hely, mely kiváncsiságomat igénylé. Utazásom harmadik napján estefelé végre megláttam a kassai gót templomot, mely a város közepén úgy áll, mint valami óriás barát sötét csuklyában. Maga a város szép, igen szép halott. Semmi élet benne.
Bejártam a várost. Különben az is csalt kifelé, hogy – amint már többektől hallottam – Kassán igen sok szép leány van, s ezek látásáért én mindig örömest fáradok. De biz én egyetlen egy szép fehércselédet sem láttam, kivéve azokat, melyek föstve vannak címerül imitt-amott a boltok elébe; már ezek oly remekek, hogy Pestre is beillenének, ha a Váci-utcába nem is, de a Váci-útra bizonnyal.
Oh, városa Kassának! vagyon a te környékedben bősége az erdőségnek, melynek fáin teremnek ágak, különösen alkalmatosak furkósbotokra; és te városa Kassának, még sem használod ezen ágakat fegyverekül, hogy velük kiugrasd falaid közül a művészetnek ezen halálos ellenségeit; oh nem, te ezt nem teszed, sőt inkább seregestül csődülnek mindkét nembeli lakóid a spektákulumokra, s hallgatják – a gyönyör tengerében fuldokolva – az irgalmatlan ordításokat és hebegéseket; és ha elérzékenyülésre kerül a dolog, tehát elérzékenyülnek szende lelkű leányaid, és elérzékenyülve omlanak azon bajnok ifjak karjaiba, kik a XIX. század rettegésére katonásdit játszanak.
Kora hajnal volt, hogy másnap az eperjesi gyorsszekérre ültem. Egymagam utaztam, mi már régi ohajtásom volt. De nekem a sors mindig akkor ad kanalat, ha levesem nincs, és viszont. Kényelmemet nem használhattam, mert a hideg miatt a szekér egyik zugába zsugorodtam. Hűvös, ködös, komor volt a reggel, mint szívemben – Kassa emléke, hol magyar szót alig hallottam.”
A költő megcsodálta a dómot, és megnézte a németül játszó színházat is, amelynek előadását még gyalázatosabbnak tartotta, mint a fogadót. Azt a kassai színházat, amelyben a gyalázatos német kontárkodást tapasztalta, 1780-ban építtették. Először csak németül, majd 1816-tól magyarul és németül játszottak benne. 1833-ban itt volt a Bánk bán ősbemutatója, ugyanis Pesten a cenzor nem engedélyezte. A kor legjelesebb színészei játszottak akkor Kassán: Déryné, Egressy Gábor, és Petőfi Tintásüveg című versében is említett Megyeri Károly.
Megjelent a Magyar7 2022/25. számában.