2022. június 28., 16:19

Petőfi-emlékév: Kassa

Folytatódik a középiskolásoknak meghirdetett vetélkedőhöz közölt segédanyagaink sora.

petőfi
Fotó: Görföl Jenő
Ez a tábla volt látható egykor a Fekete SaS szállón Kassán

„Utam Aszódtól Kassáig szót sem érdemel.

Miskolcig már voltam, azon túl még nem, s így Kassa volt az első hely, mely kiváncsiságomat igénylé. Utazásom harmadik napján estefelé végre megláttam a kassai gót templomot, mely a város közepén úgy áll, mint valami óriás barát sötét csuklyában. Maga a város szép, igen szép halott. Semmi élet benne.

A pesti gyorsszekér csak Kassáig jár; onnan egy másik viszi az embert Eperjesig. Kassára úgy uzsonnatájban értünk, s az eperjesi szekér csak másnap indult, s így az éjet ott töltém. Gyalázatos fogadónak leggyalázatosabb szobájába esvén, resteltem otthon maradni.

Bejártam a várost. Különben az is csalt kifelé, hogy – amint már többektől hallottam – Kassán igen sok szép leány van, s ezek látásáért én mindig örömest fáradok. De biz én egyetlen egy szép fehércselédet sem láttam, kivéve azokat, melyek föstve vannak címerül imitt-amott a boltok elébe; már ezek oly remekek, hogy Pestre is beillenének, ha a Váci-utcába nem is, de a Váci-útra bizonnyal.

Bevetődtem a szinházba is, hol német komédiások remekeltek a kontárkodásban. Én játszottam hatodmagammal Ozorán, Cecén, Szilas-Balháson, Sár-Bogárdon stb., de soha sem nyaggattuk így halálra a művészetet, mint ezek.

Oh, városa Kassának! vagyon a te környékedben bősége az erdőségnek, melynek fáin teremnek ágak, különösen alkalmatosak furkósbotokra; és te városa Kassának, még sem használod ezen ágakat fegyverekül, hogy velük kiugrasd falaid közül a művészetnek ezen halálos ellenségeit; oh nem, te ezt nem teszed, sőt inkább seregestül csődülnek mindkét nembeli lakóid a spektákulumokra, s hallgatják – a gyönyör tengerében fuldokolva – az irgalmatlan ordításokat és hebegéseket; és ha elérzékenyülésre kerül a dolog, tehát elérzékenyülnek szende lelkű leányaid, és elérzékenyülve omlanak azon bajnok ifjak karjaiba, kik a XIX. század rettegésére katonásdit játszanak.

Kora hajnal volt, hogy másnap az eperjesi gyorsszekérre ültem. Egymagam utaztam, mi már régi ohajtásom volt. De nekem a sors mindig akkor ad kanalat, ha levesem nincs, és viszont.  Kényelmemet nem használhattam, mert a hideg miatt a szekér egyik zugába zsugorodtam. Hűvös, ködös, komor volt a reggel, mint szívemben – Kassa emléke, hol magyar szót alig hallottam.”

Petőfi Sándor délután érkezett meg Kassára, és egy „gyalázatos” fogadóban, a Fekete Sasban szállt meg. Ez az épület ugyan középkori eredetű, mai homlokzatát azonban 1732-ben alakították ki copf stílusban. A szabadságharc leverése után egy részét börtönkén használták. A kapuzat északi oldalának falán Petőfi Sándor és Tompa Mihály arcképes emléktáblája található az alábbi szöveggel: „Ebben a házban szállott 1845. április 3-án Petőfi. Itt szenvedett a hazáért fogságot 1852-ben és 1853-ban Tompa Mihály.

A költő megcsodálta a dómot, és megnézte a németül játszó színházat is, amelynek előadását még gyalázatosabbnak tartotta, mint a fogadót. Azt a kassai színházat, amelyben a gyalázatos német kontárkodást tapasztalta, 1780-ban építtették. Először csak németül, majd 1816-tól magyarul és németül játszottak benne. 1833-ban itt volt a Bánk bán ősbemutatója, ugyanis Pesten a cenzor nem engedélyezte. A kor legjelesebb színészei játszottak akkor Kassán: Déryné, Egressy Gábor, és Petőfi Tintásüveg című versében is említett Megyeri Károly. 

  

Megjelent a Magyar7 2022/25. számában.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.