Petőfi Pozsonyban (I.) 1839–1840–1841
Pozsony a reformkorban még mindig helyettes fővárosa volt a történelmi Magyarországnak, hisz itt ülésezett az országgyűlés.
Pozsonynak azonban iskolái is országszerte híresek voltak, különösen az evangélikus líceum, amelynek diákjai voltak Petőfi istápolói pozsonyi tartózkodása idején.
A 17 éves költő 1839–40-ben Sopronban katonáskodott. A soproni kaszárnyát az tette elviselhetővé számára, hogy a városban tanult egykori diáktársa, a sárszentlőrinci Sass István, továbbá Pákh Albert és unokatestvére, Orlay Petrich Soma, akik könyvet, harapnivalót adtak a bakának.
Mivel a soproni ezredből hivatalosan átjártak Pozsonyba, Petőfi az első kínálkozó alkalommal egy ilyen szakaszba oszttatta be magát, s így jutott el 1839 decemberében, először életében Pozsonyba. Megérkezése után rögtön kapott eltávozási engedélyt, s a líceumba ment. Fél órán belül ide sereglett minden volt aszódi és selmeci iskolatársa. Velük maradt hajnalig. Volt iskolatársai visszaemlékezései szerint többször is jött ilyen transzporttal Sopronból Pozsonyba. Az ekkori pozsonyi látogatásait megörökítve írta Búcsú című versét.
Nem hosszu volt tebenned múlatásom,
De ily órákat a nagy mennyországon
Angyalnak adnak csak az istenek.
Édenben éltem üdvözűlöttképen
Barátaimnak nyájas, hű körében.
1841-ben ezredét Sopronból délre vezényelték, de Petőfi 1841 februárjában betegség miatt leszerelt. Az obsitos Sopronból Pápára gyalogolt az akkor már itt diákoskodó Orlay Petrich Somához, majd innen (hiába marasztalták) Pozsonyba. Ide hét napi gyaloglás után 1841. március 27-én bőrig ázva érkezett meg. Ekkor a Magas úti diáktanyán lakó volt iskolatársainál szállt meg. Mivel az úton meghűlt és lázas lett, ezért orvost hívtak hozzá, és a szobába is befűtöttek a bútorokat vágva föl tűzifának.
Petőfi ekkor Pozsonyban mindenáron színtársulatot keresett, ahova elszegődhetett volna. Mivel ilyet nem talált, ezért április 7-én elhagyta Pozsonyt, hogy a Dunántúlon keressen színtársulatot.
Mindössze egy kétsoros versike tanúsítja, hogy itt járt, melyet barátjának Török Gyulának, aszódi iskolatársának írt le egy papírlapra tréfás régieskedéssel és mókás aláírással:
„Hogyha messze lészek tőled vettetődve,
E lap által légy rám emlékeztetődve.”
Pozsony, Mart. 25-én 1841 Jó barátod Petrovics Sándor mk. opsitos katona
S miután bebarangolta az egész Dunántúlt, és sehol színtársulatra nem lelt, ezért elhatározta, hogy ismét Pozsonyba megy. Szeptember közepén érkezett ide, s volt iskolatársai ekkor az Apácapályán szereztek neki szállást.
Egy hónapi itt tartózkodása alatt Pozsonyt és környékét bebarangolta, megcsodálta a Hegyi ligetet, a sokat emlegetett Bimbóház vendéglőben többször is megfordult.
Itt a Bimbóházban két vers is született: az Erdő szélén és a Fürge méh. A két népdal formájú vers Petőfi első ilyen jellegű műve. A „fürge méh” bejárja a ligetet, amely nem lehet más, mint a Hegyi liget, ahol a Bimbóház fogadó állt. Az Erdő szélén már tökéletes népdal, egy helyzetdal, s a csárda eredetije itt sem lehet más, mint a Bimbóház.
Megjelent a Magyar7 2022/20. számában.
