2022. június 6., 19:14

Petőfi-emlékév: Petőfi Pozsonyban (III.)

1843. június

Kolmár József
Kolmár József sírja a pozsonyi Szent András-temetőben
Fotó: Görföl Jenő

A pozsonyi nélkülözés nem törte meg a költőt, hanem felrázta. Összeszedte minden erejét az alkotásra, és a helyzete is megváltozott.

Június elején találkozott Lisznyai Kálmánnal, aki rendes ruhával látta el, és rendes lakásba is költözött, az Apácapályán lévő Blaskovics-házba. Egyik szobatársa Mauks Mátyás, líceumi diák volt (Mikszáth Kálmán későbbi apósa). Itt lakott aztán egész pozsonyi tartózkodása idején.

Ekkor ismerkedett meg igaz íróbarátjával, Vachot Sándorral, aki bemutatta őt az írótársadalom Pozsonyban élő tagjainak. Közülük a két Vachot, Lisznyay, valamint Degré Alajos és Berecz Károly lett később barátja. 

Vachot Sándor vitte Pestre Bajzához írt levelét és verseit, sőt 30 forint segélyt is összegyűjtött a költőnek. De Vachot nemcsak így egyengette a költő sorsát, hanem munkát is szerzett neki Pesten, a Kisfaludy Társaság Külföldi Regénytára számára kellett fordítania. Tisztes honoráriumot, egy regényért száz pengőt kapott. 1843. június 27-én a költő elhagyta Pozsonyt, hajón indult Pestre.

Szalatnai Rezső írta még a Távolból című verse kapcsán: „Pozsony nevét örökre fénybe borította.” A népies irány valóban itt győzött Petőfi költészetében.

Petőfi kultusz Pozsonyban

Petőfi Sándor 1843 után már nem járt Pozsonyban. A Petőfi-hagyományok ápolása a városban akkor kezdődött, amikor Pozsonyba költözött Kolmár József és Szeberényi Lajos. Később a megalakuló Toldy Kör lett a Petőfi-kultusz igazi terjesztője. A kör emléktáblával jelölte meg Petőfi Apácapályán lévő lakását.

Petőfi halálának 50. évfordulóján vetődött föl a gondolat, hogy Pozsonyban szobrot állítsanak Petőfinek. Megalakult egy szoborbizottság, amelynek maga Fadrusz János jelentette be, hogy vállalja a szobor megalkotását. Fadrusz sajnos nem sokkal ezután meghalt, így a bizottság pályázatot írt ki. A pályázatot Radnai Béla, szintén Pozsony szülötte és Fadrusz tanítványa nyerte meg. A szobor költsége különböző gyűjtési mozgalmak eredményeként közadakozásból jött össze. A szobor felállítására 1911. szeptember 8-án került sor a Sétatéren.

A pozsonyi Petőfi-szobor azonban csak 10 évig állt itt. Amikor a cseh légionáriusok elfoglalták Pozsonyt, s lerombolták a Mária Terézia-szobrot, a város akkori polgármestere, Dusek Viktor, hogy megvédje a megsemmisítéstől a Petőfi-szobrot, elrendelte annak szakszerű lebontását. A szétszedett szobrot ládákba rakták.

A Marhavásár tér egyik istállójában találták meg a ládákat 1931-ben a Sarló mozgalom tagjai, s ott megkoszorúzták.

A háború után egy városszéli telep raktárában voltak a ládák, s innen csak 1956 őszén vették elő. A ligeti parkban állították föl először, majd a ‘60-as évek elején áthelyezték a park egy másik helyére. 1968. március 15-én már nyilvános ünnepség volt a szobornál. Sajnos a költő szobrát ezen a ligeti eldugott helyen többször meggyalázták, megcsonkították: kiütötték a kardját, majd a karját is letörték. 

Az 1990-es években vetődött fel először a szobor restaurálásának és méltó helyre való áthelyezésének a terve. 2000-ben megalakult a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság, s munkája eredményeként került sor a szobor teljes restaurálására, s az új helyszín, a Medikus-kert kijelölésére.

Végül 2003. március 15-én több ezer főnyi tömeg jelenlétében megtörtént a felújított és az új helyén álló pozsonyi Petőfi-szobor ünnepélyes leleplezése. Így lett Radnai Béla szobrának, a pozsonyi Petőfi-kultusz ápolásának méltó, s reméljük végső helyszíne.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/22. számában.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.