A (cseh)szlovákiai magyar könnyűzene panoptikuma (6. rész: Qualiton)
Könnyűzenei sorozatunkban kísérletet teszünk bemutatni azokat a felvidéki előadókat és együtteseket, akik, vagy amelyek a második világégés után jelentősebb sikereket értek el tájainkon lokális vagy országos szinten. Egyesek pályafutása a rendszerváltozáson túlra is átnyúlik, vagy csak azután kezdődött, s közülük néhány valamilyen formában még ma is tevékeny. Sorozatunk mai fejezetében a Qualiton együttes történetét ismerhetjük meg.
Az ipolyhídvégi Qualiton zenekar elődje az 1970. január 26-án megalakult Nebuló nevű formáció volt, amelynek a neve értelemszerűen arra utal, hogy a csapatot diákok alkották. Az öttagú zenekar szomszédos házak lakóiból verbuválódott. Bojtos Ervin dobolt, Bojtos Zoltán harmonikázott (ő lett a zenekarvezető is), Lukács Imre a szólógitárt kezelte, Saróka Ferenc ritmusgitározott, Stasny Antal volt a basszusgitáros, akinek a helyére került nagyjából egy év múlva Molnár Gyula, aki a mai napig a Qualiton basszusgitárosa. (Az énekesi feladatokat Imin kívül Saróka Ferenc és Molnár Gyuszi vállalta el.)
Már a kezdetekkor írtak saját dalokat, konkrétan négyet, amelyből kettőt jelenleg is játszanak. Az egyik az Egy kis patak partján, a másik pedig a Hűtlen lány.
1972. április 30-án zajlott Ipolykeszin a járási táncdalfesztivál, ahol közönségdíjas és második helyezett lett a csapat, és ezen a napon lett a Nebuló zenekarból Qualiton.
Zolczer László az 1973. szeptember 23-án megjelent Új Szó hasábjain számol be egy ipolyhídvégi fellépésről:
Jámbor Valéria az Új Ifjúság hazai magyar amatőr előadóit bemutató „Pop tükör” című sorozatában ír kicsit részletesebben a zenekarról és az újság egy fényképet is közöl a csapatról. Az 1973. október 23-án megjelent lapszámban ezt olvashatjuk:
1973 végén Bojtos Zoltán megkapta a behívóját, így aztán egyik napról a másikra Imre lett a billentyűs két évig. Ekkorra már egy régi típusú keletnémet Matador orgonát is beszereztek. Molnár Gyuszi szerzeménye, a Sötét az utca nagyjából ebben az időben születik meg. Közben csatlakozott Nagypál László gitáron, és egyben ő lett a technikai „szaki” is a zenekarban. Az együttes egyre több járási versenyre benevezett, de hagyományos koncertek abban az időben még nem voltak, inkább csak teadélutánok vagy bálok.
Mint már olvashattuk, Lukács Imi a losonci magasépítő vállalat ipari tanulója volt, ahol az Orfeus nevű sulizenekarban szintén játszott és ezzel az együttessel nagyon szép eredményeket értek el, például 1974-ben elsők lettek Pozsonyban az építőipari iskolák zenekarainak versenyén. Ekkor Imi párhuzamosan játszott a két zenekarban, a hétköznapokat az Orfeus-szal, a hétvégéket pedig a Qualitonnal töltötte. Saróka Feri már csak néhány fellépést vállalt el, helyére 1974-ben Leki Pali érkezett, aki énekelt is.
1975-ben Zoli visszatért, de újabb három zenekari tagot, Imit, Ferit és Ervint is behívták a seregbe, azaz három „nagy hal” egy ideig elköszönt a Qualitontól, de hogy az ne essen szét, helyettesítő muzsikusok érkeznek a csapatba: Szabos Péter dobos 1975-ben és 76-ban játszott a zenekarban, őt 1977-ig Kassai Lajos dobos-énekes váltja Ipolypásztóról. A kéméndi Bertók László szólógitáros szintén 1976-ban és 77-ben zenél az együttesben. 1976-ban Leki Pali is behívót kap, és majd csak két év múlva tér vissza. 1977-ben, amikor a három korábbi tag leszerelt, Nagypál László gitáros letette a hangszert, de ő lett a technikus és a hangosító. Mivel a két év katonai szolgálat után már ismét Bojtos Zoli volt a billentyűs, így Imi visszatért a gitárhoz. 1978-ban újra Leki Pali lett a szólógitáros és énekes, Imi a kísérő gitáros, Bojtos Ervin, Molnár Gyuszi és Bojtos Zoli maradtak a saját posztjaikon. Ebben az időben Imi már több dalt is írt, például a Várok egy lányra is 1978-ban született meg.
A Qualiton stílusa egyfajta átmenetet képezett a pop és a rock között, és a járáson kívül is már ismerték a csapatot, játszottak például a kéméndi szigeten az ifjúsági táborban, de eljutottak egész Rimaszombatig és szlovákok lakta falvakba is. Volt pár szabadtéri színpad, ahol felléptek, de igazából ezek nem voltak jól felszerelve. Az otthoni fellépéseken a magyar iskolából áthozták a dobogót, hogy ráférjen legalább a dob meg egy-két ember, és az olyan érzést keltett, mintha színpadon játszottak volna. Az ipolyhídvégi öreg kultúrházban akkoriban szalagos magnón felvettek pár szerzeményt, de azokat sajnos nem találták meg. Imi elmondása szerint egy ipolyviski koncertfelvétel is rögzítésre került, azonban annak is nyoma veszett.
1980-at írunk, közelgett a zenekar 10 éves jubileuma, s ekkor újabb dalok születtek. Imi többek között megírta a Szürke város vándora, a Nagy vihar, a Tíz év után és az Álomkép című dalokat. Az utóbbinak Leki Pali írta a szövegét és Imi a legszebb Qualiton-dalnak tartja. Ekkorra tehát már 12-13 saját dal volt készen és talán ez volt a zenekar legfényesebb korszaka. A helyi nemzeti bizottság (MNV, ma önkormányzat) elnökétől, Málik Józseftől kaptak támogatást a szabadtéri színpad megépítésére, amit négy hétvége alatt fel is építettek a Qualiton együttes tagjai, baráti köre és rajongói. A 10 éves jubileumi koncert belépőjegyéhez járt egy Qualiton-fénykép, ami lényegében egy olyan plakát fotója volt, amelyen a zenekar tagjai voltak lefestve. Ebből a fényképből 500 darab készült, s ez a jegyek árusítása után 10 órával mind elfogyott. Ez azt jelenti, hogy legalább 500-an biztosan voltak a koncerten, de Imi szerint jóval többen, mivel a környékbeli utcákban végig parkoltak, és alig lehetett közlekedni. Az akkori rezsim nem akarta megengedni a fellépést, mivel az előző évben volt egy ifjúsági találkozó, amelyen szintén nagyon sokan voltak, és a régi rendszer nem szerette, ha egy helyen akkor is nagy tömeg összpontosul, amikor nem a pártot, a szocializmust vagy a Szovjetuniót ünneplik. Imi így emlékszik vissza erre:
Ez a jubileumi koncert ráadásul kétnapos volt, 1980. július 18-án és 19-én rendezték meg. A Pigmeus lett volna az egyik vendégzenekar, de nem tudtak eljönni, a zselízi Proxima viszont ott volt. Sátorozási lehetőséget is biztosítottak a rajongóknak, mivel voltak messzebbről érkezők is, még Kassáról is jöttek. (Abban az időben nemigen rendeztek hasonló programokat, így az iskolás ismerősök baráti köre is eljött.) A második napon a zenekarokkal focizhattak a rajongók és az Ipolyra is lemehettek fürdeni, este pedig várt mindenkit az újabb fellépés.
1981-ben a Melódia amatőr táncdalénekeseinek és együtteseinek elődöntőjét a Nagykürtösi járás előadói számára az ipolynyéki művelődési otthon színháztermében rendezték meg, melyről Bodzsár Gyula is tudósított az Új Ifjúságban (1981. 05. 19. ; 20. szám):
A beszámolóból kiderül, hogy a Qualiton zenekar tarolt a versenyen, ráadásul a második és harmadik helyezett énekesnők 1983-ban csatlakoztak a zenekarhoz (Szabó Erzsébet a Qualiton félévszázados jubileumi koncertjén is előadott két saját szerzeményt), de ehhez az is kellett, hogy előtte „Pepsi” otthagyja a csapatot.
Szabó Erzsébettel és Bali Katalinnal a zenekar stílusa is még könnyedebbé vált, a saját dalok mellett Szűcs Judit és a Neoton Família slágerei is bekerültek a repertoárba. 1983-ban újra beneveztek a Csemadok által meghirdetett Melódia táncdalfesztiválra, ahol sikerrel vették a járási és a Füleken megrendezett területi fordulót is, így eljutottak Kassára a döntőbe. A füleki megmérettetésről Papp Sándor az 1984. január 3-án megjelent Új Ifjúságban részletes beszámolót közöl a fellépőkről:
A kassai döntőt 1984 januárjában rendezték meg. Itt a szerzői kategóriában Szabó Erzsi a Coca-Cola című dalával a 6. helyen végzett, a Qualiton az Évszakok című dallal pedig 7. helyezett lett. Az utóbbi dal egy szomorú eseményhez kötődik, ugyanis egy srác emlékére íródott, aki tisztázatlan körülmények között kiesett a besztercebányai internátus egyik ablakán. Később ezt a dalt átdolgozták, az új címe Emléked mindig őrzöm lett, és a jelentése is bővült, ugyanis már nemcsak egy személyhez kötődik. A kassai döntőn történt egy szokatlan esemény is:
mesélte a szó szerint lélegzetelállító történetet Imi.
Papp Sándor a döntőről is ír az Új Ifjúságban, Szabó Erzsébetről pedig fényképet is közöl a lap. Fél év múlva pedig meg is szólaltatja őt Bodzsár Gyula a Jó hangú varrónő című írásában (Új Ifjúság, 1984. 07. 24.):
A nyolcvanas évek közepére azonban megváltozott a zenei piac és az ízlés is, ráadásul időközben a zenekar tagjai megnősültek illetve férjhez mentek, megszülettek a gyerekek, így már nem maradt annyi idő a zenekarra. 1985-ben tehát egy hatalmas váltás következett, a zenekar vendéglátózásba kezdett, ami után kizárólag csak lakodalmakban és bálokban muzsikáltak. Az énekesnők kiváltak a zenekarból, majd Leki Pali is elment, helyette egy szaxofonista, Osoli Lajos érkezett 1987-ben. Később doboscsere is történt: Bojtos Ervin helyére Kostka Zdeno érkezett. Utána kész „átjáróházzá” vált a zenekar, megint Imi lett a billentyűs. Közben ismét doboscsere jött, de a dobokat a kétezres évek közepéig használták. Utána már csak duóban nyomta Imi és Lajos, de mindvégig élőben játszottak, egészen a 2010-es évek elejéig, amikor újra fordulat állt be, és ismét összeállt az „igazi” Qualiton.
Amikor előző énekesük, Pepsi agyvérzést kapott, egy jótékonysági koncertet is megszerveztek Ipolyságon 2010-ben. Azóta nagyjából folyamatosan muzsikálnak, például egyszer Ipolybalogon a Republic előtt is játszottak, Ipolyhídvégen pedig Nagy Feró és a Beatrice előtt. A 2010-es évek második felétől már Zilahi Dávid dobol az újjáalakuláskor visszatért Bojtos Ervin helyett, majd nem sokkal utána érkezett az új énekes, Lenický Erik. A közelmúlt nagy dobása azonban mindenképpen a 2022-es jubileumi ipolynyéki fellépés volt november 26-án, mely az Idézem a múltat címet kapta. Az 50 éves ünnepi koncerten a következő összeállításban szerepelt a zenekar:
Zilahi Dávid: dob
Molnár Gyula: basszusgitár
Leki Pál: szólógitár, ének
Piatrik Tamás: szólógitár
Lukács Imre: billentyűs hangszerek
Lenický Erik: ének
Vendégként Bojtos Ervin is dobolt négy dalban.
Imi ezúton is szeretné megköszönni a kultúrház vezetőjének és a támogatóknak, Greňo Gyuri (Dodi) technikusnak és fiainak, Dusánnak és Marosnak, és nem utolsósorban Ipolyhídvég polgármesterének, hogy létrejöhetett ez a fellépés. A koncert után tartott megvendégelésen is voltak vagy százötvenen, mesélte Imi, s hozzátette, hogy külön örültek a régi rajongóknak, akik vették a fáradtságot és ellátogattak a fellépésre.
mondta bizakodva Imi. A csapat Facebook oldala itt érhető el.
A fejezet összeállításában nagy segítségemre volt a zenekar tagja, Lukács Imre, továbbá Csáky Mátyás, akiknek köszönöm az együttműködést.
