A (cseh)szlovákiai magyar könnyűzene panoptikuma (3. rész: Pigmeus)
Könnyűzenei sorozatunkban kísérletet teszünk bemutatni azokat a felvidéki előadókat és együtteseket, akik a második világégés után jelentősebb sikereket értek el tájainkon lokális vagy országos szinten. Egyesek pályafutása a rendszerváltozáson túlra is átnyúlik, vagy csak azután kezdődött, s közülük néhány valamilyen formában még ma is tevékeny. Sorozatunk mai fejezetében a pozsonyi Pigmeus együttes történetét ismerhetjük meg.
Balla Igor zenekarvezető nyomán részletes képet kaphatunk a múlt évezred végének egyik legendás rockzenekaráról:
"Az 1978-ban alakult Pigmeus a csöves rock hőskorának egyik legismertebb és legsikeresebb felvidéki magyar rockzenekara. Sokkal többet jelentett ugyanis a közönségének mint egy zenekar: a lázadást, a szabadságot és a rocker életvitelt. Akkor még csak belépőjegyes koncerteket lehetett adni, de így is telt házakat produkáltunk, és kisebb botrányokat. Somorján például a tömeg betörte a művelődési ház bejáratát, Pozsonyban a szervezők az utolsó számokra bekapcsolták a teremben a világítást, hogy így fogják vissza a tomboló, csápoló közönséget stb.
Az olyan szerzemények, mint a Zsírsejkmama meg az Öngyilkosok balladája szemben álltak az akkori kultúrpolitikával. Csak a rendszerváltás éveiben készülhettek stúdiófelvételek, melyekből az Add rá a gázt! hatalmas siker lett. A későbbi felvételekből az Érezd velem, és a Mitől döglik a légy lett nagy durranás, de Az első éjszakán és a Megszokás is sokak kedvence lett. Ekkor már szó lehetett volna többről, lemezről is, de csak szlovákul, amit a zenekar kategorikusan visszautasított. Bekerült viszont a Pigmeus a legnézettebb magyarországi állami tévé, az MTV (más még nem volt) Rockstúdió című műsorába, ami olyan volt akkor, mintha valaki mostanság az amerikai MTV-ben szerepelhetne. A díszletet egy tűzoltószertár szolgáltatta és hála a Moby Dick zenekar akkori dobosának, Rozsonits Tamásnak, a Pigmeus a neves thrash metal zenekar dobjait is használhatta.
Sokat segített ebben a banda menedzsere, Tóth Péter. Egyik legemlékezetesebb, legspontánabb sikerünket talán a Mentsük meg a Dunatájat című megarendezvényen, a somorjai lóversenypályán éltük át. Nem mellesleg ez volt az ElóKoncert rendezvényszervező iroda első „dobása”. A tízezres tömeg szürkületkor még mindig szanaszét heverve fesztiválozott, pedig már fellépett a délután folyamán egy-két hazai és külföldi „nagyágyú”, de amikor a Pigmeussal belecsaptunk a húrokba, mintha mágnest kapcsoltak volna be, a tömeg odazúdult a színpad elé és végigőrjöngte a koncertet. Az Egy kívánságom van és a Fémangyal akkor már hatalmas Pigmeus-slágerek voltak, pedig sose készült belőlük stúdiófelvétel. A cucc is oltári volt: a helyszínről Athénba vándorolt, ahol pár nap múlva Tina Turner koncertezett rajta.”
1993-ban megvalósult a zenekar életében a Kánaán, mert átcuccolás és utazgatás nélkül napi 2-3-szor is színpadra állhatott. A Komáromi Jókai Színház felkérte a Pigmeust, hogy legyen a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical zenekara, és Balla Igor, a zenekar basszusgitáros-énekese a darab zenei vezetője.
Sikerült ugyanis úgy átdolgozni az akkor már húszéves musical zenéjét, hogy az megfeleljen a 90-es évek zenei világának és lendületének. Voltak ugyan színészek, akik az első próbákon ellene voltak az átdolgozásnak, mondván miért kell tempós kemény rockba áttenni például a lírai hangvételű A fák is siratják című dalt, meg az Eszter keresése címűnek a második felét, ahol a keresés hektikus hangulatát lehetett így még jobban kifejezni. Végül azonban mindenki megszerette a számokat ebben a formájukban, csakúgy mint az egész musical új hangzásvilágát. A darab több mint 100 előadást ért meg.
Kár, hogy nem maradt a Pigmeus után egyetlen lemez, vagy CD se, csak pár stúdiófelvétel. A legismertebb zenei internetes videómegosztón van viszont több koncertrészlet. A rockzenébe azonban az elkövetkező években a közönség belefásult, Szlovákiában ugyanúgy, mint Magyarországon. Sok ismert előadó és zenekar szünetet tartott, vagy végképp letette a lantot. Felbomlott a Pigmeus is. Mások lettek az igények, más lett a közeg, az akkori zenei trendek már nem feleltek meg a csapatnak.
A Pigmeus és a szintén pozsonyi Gravis zenekar a helyi Duna utcai magyar tannyelvű alapiskola BUMM nevű zenekarából jött létre – „sejtosztódással”: Balla Igor megalakította a Pigmeust, Dusik Gábor pedig a Gravis-t.
Hasonlóan az ORI-vizsgához, a régi időkben még Csehszlovákiában is működési engedélyre volt szükség ahhoz, hogy a zenekarok játszhassanak és pénzért léphessenek fel. Ezt az engedélyt egy vizsgabizottság előtt kellett megszerezniük.
– mesélte Igor.
A komolyabb zenekarok köré régen egy „slepp” csapódott, amely szinte minden fellépésre követte a zenekart, ha épp akadt hely a kisbuszban. Nem volt ez másképpen a Pigmeus esetében sem. Cserébe beccucoltak a zenekarnak a színpadra és ingyen élvezhették a fellépést. Ritkább eset volt, de előfordult az is, hogy a csapatnak saját technikusa volt, aki épp hangládákat vagy keverőpultot tákolt össze és cinezgetett a zenekaroknak.
A Pigmeus szakiját Varga Aladárnak hívták, később a bárzenész Ivan Galko is hangosított nekik, de ő már nem ingyen. Még a 80-as évek elején történt az eset, amikor lerobbant a zenekar kisbusza, és a deáki kultúrházba a banda tagjai pont akkor értek oda, amikor már el kellett volna kezdődnie a koncertnek. Az együttest több száz türelmetlen fiatal várta, akik csak akkor értették meg, hogy miért nem engedik be őket a kultúrházba, amikor meglátták a Pigmeus kisbuszát. „Szeretnétek, hogy minél hamarabb elkezdődjön a koncert?”, kérdezte tőlük Igor. „Igeeeen”, üvöltötték kórusban. „Na oké, akkor gyertek, fogjátok a hangszereket és segítsetek nekünk felcuccolni a színpadra!” A rockereknek sem kellett több, percek alatt felhordták a motyót a színpadra, csakhogy akik már bent voltak, azok bent is szerettek volna maradni, jegy nélkül.
Hosszú percekbe telt, mire a rendezőség kisebb küzdelem árán visszatoloncolta őket a bejárat mögé. A nagy káoszban egy rövid hangolás után végre kezdődhetett a buli.
Igor jobbra majd balra forult, kérdezte a többiektől, hogy kezdhetnek-e. Végül a dob felé nézett és megrökönyödve vette észre, hogy a dobos sehol. A zenekar hajtóvadászatot indított, de sehol sem találta a dobost. Végül a bejárat túloldalán megpillantották. „Hiába mondom a rendezőknek, hogy én vagyok a dobos, nem engedtek be” – mesélte felháborodva Tota. Utólag derült ki, hogy az ingyenes bejutás reményében már vagy húszan állították be magukat az együttes vagy a zenekari stáb tagjainak, és volt köztük vagy 4-5 dobos is.
1. felállás, 1978 (a gimnázium első éveiben):
• Balla Igor – ének, basszusgitár
• Valkó Sándor – dob
• Kovács Gáspár – ének
• Makky László – szólógitár
• Miklós Tibor – gitár
(A tagok balról jobbra: Makky László – szólógitár • Miklós Tibor – gitár • Balla Igor – ének, basszusgitár • Valkó Sándor – dob • Kovács Gáspár – ének)
Igor nyakában jól látszik a kultikus Pigmeus fej-medál, amelyet Nagy Zoltán, Zs. Nagy Lajos költő fia készített, aki Igor osztály- és padtársa volt az alapiskolában.
A fotó Nagypaka főterén készült, 1978 nyarán.
2. felállás, 1979/80 – 1982 (a gimi utolsó éveiben és utána – a tagok katonai szolgálatra való bevonulásáig):
• Balla Igor – ének, szólógitár
• Takács Lóránt – billentyű
• Hervay György – basszusgitár (eleinte egy ideig Hervay József gitáros is játszott, lásd a jányoki képet)
• Kántor Tibor, „Tota” – dob
A fénykép 1982 nyarán készült Pozsonyban, a Fő téren (akkor még park és más padok voltak ott, ma kikövezett az egész tér).
A tagok balrol jobbra: Takács Lóránt – billentyű • Balla Igor – ének, szólógitár • Kántor Tibor – dob • Hervay György – basszusgitár
(A zenekar 1982 és 1985 között átmenetileg szünetelt, ugyanis a tagok sorkatonai szolgálatukat teljesítették.)
3. felállás, 1985–1993 (a legsikeresebb korszak és formáció):
• Balla Igor – ének, basszusgitár
• Kiss Sándor – szólógitár
• Kerekes Zoltán – dob
• Kerekes Csaba – billentyű (1990-től)
A tagok balról jobbra: Kerekes Zoli – dob • Balla Igor – ének, basszusgitár • Kiss Sándor – szólógitár
A fotó Pozsonyban készült a Magas utcai (Vysoká u.) romos próbateremben.
4. felállás, 1993–1994 (a „színházi” formáció)
• Balla Igor – ének, basszusgitár
• Kiss Sándor – szólógitár
• Béhr László (előtte Ghýmes) – dob
• Fülöp György – billentyű
