Emlékezés – nosztalgiával és könnyekkel.
„Ha egy pedagógus az egész pályafutása alatt kap egyetlen rendkívül tehetséges gyermeket, akkor már megkapta a nagy ajándékát az élettől."
Első budapesti vendégszereplésekor, 1948-ban a Zeneakadémia félig sem telt meg, de mivel az előadást közvetítette a rádió, a második részben már zsúfolt nézőtér fogadta, és az emberek vállukra emelve vitték vissza a szállodába.
A zongorista című filmjéért, amely a holokausztot Wladyslaw Szpilman zongoraművész memoárja alapján dolgozta fel, első francia rendezőként kapott Oscar-díjat.
Nehéz elképzelni, de az igencsak méretes, horgas orral rendelkező, marcona külsejű, de sokoldalú színésznek a vígjátékok sem jelentettek nehézséget.
Kojaknek is ő kölcsönözte a hangját.
Bandor Éváé lett a legjobb női mellékszereplő díja, a közönségnek a komáromi Jókai Színház előadása tetszett a legjobban.
Első nagy sikerét Dario Niccodemi A tacskó című darabjában aratta, aztán naiva- és jellemszerepeket formált meg kiváló ábrázolókészséggel, kifejező beszéddel, természetes humorral.
Nemcsak színészként, rendezőként is nagyot alkotott. Szinkronszínészként pedig számos világsztárnak „kölcsönözte” hangját.
Egy nagy magyar színésznő, aki sorsának alakulásával sosem volt elégedett.
