Tordy Géza alias Baradlay Jenő 80 éves
Tordy Géza Kossuth-díjas színész, rendező, a nemzet színésze ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját. A legtöbb magyar szívébe A kőszívű ember fiai című film Baradlay Jenőjeként lopta be magát.
Budapesten született, színészi pályáját azonban 1956-ban Kaposváron kezdte. Abban az évben ugyan nem indult színészképzés a főiskolán, de Zách János, a Csiky Gergely Színház igazgatója adott egy lehetőséget a fiatalembernek, és odavette segédszínésznek. 1956. október 26-án Kaposváron a Petőfi-szobornál már Tordy szavalta a Szózatot.
Somogyból Szegedre került, majd a Magyar Néphadsereg Színháza (a Vígszínház) tagja lett. 1963 és 1967 között a Madách Színházhoz kötötte szerződése, de aztán visszatért a Vígszínházhoz. Ekkor már rendezett is, darabjait a veszprémi Petőfi Színház mutatta be. 1992-től a Győri Nemzeti Színház prózai tagozatának művészeti vezetője volt, 1995-től a Budapesti Kamaraszínház főrendezője és évtizedekig oktatott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Pályafutása úgy alakult, hogy nem járt főiskolára, a gyakorlatban sajátított el mindent, amit a színpadon, filmen, televízióban, szinkronban meg lehetett tanulni. Színészi játékát kitűnő jellemábrázoló készség, a romantikus és modern hősök megformálásában az érzelmi hitelesség, az indulatok vad, mégis kontrollált szenvedélye jellemzi. A közönség egyik kedvenceként színházban, filmen és a televízióban is kiemelkedő alakításokat nyújtott.
Színpadon játszotta Shakespeare hősei közül Edgart a Lear királyban, volt Orlando az Ahogy tetszikben és Puck a Szentivánéji álomban. Büchner Danton halála című darabjában Camille Desmoulins, Goldoni Mirandolájában Ripafratta lovag. Gorkij Éjjeli menedékében Luka bőrébe bújt, Arthur Miller darabjában ő volt Willy Loman, az ügynök. Peter Shaffer Amadeusában Salierit alakította a darab magyarországi bemutatóján; érdekesség, hogy 2010-ben a Miskolci Nemzeti Színházban ugyanezt a darabot rendezőként jegyezte.
Rendezőként több mint 60 darabot állított színre, így a Liliomot (Molnár Ferenc), a Cseresznyéskertet (Csehov), A vágy villamosát (Tennessee Williams), a III. Richárdot (Shakespeare), a Dosztojevszkij műve alapján készült Bűn és bűnhődést és a Krúdy Gyula művein alapuló A vörös postakocsit, Veszprémben pedig Szakonyi Károly Adáshibáját.
Kamera elé először 1957-ben állt: még tizenkilenc éves sem volt, amikor a Máriássy rendezőházaspár próbafelvételen választotta ki a Külvárosi legenda egyik szerepére. Később a magyar filmek szinte elmaradhatatlan szereplője lett, játszott A kőszívű ember fiaiban, a Kárpáthy Zoltánban, az Egri csillagokban, a Fekete gyémántokban, a 80 huszárban, A vörös grófnőben. Nevéhez tévéjátékok egész sora fűződik, köztük az Édes Anna, a Malom a Séden, A császár, a Helyet az ifjúságnak és a Színház az egész. Szívesen szinkronizál is, többek között Robert De Nirónak, Jack Nicholsonnak és Anthony Hopkinsnak kölcsönözte a hangját, és ő meséli el CD-n Hemingway Az öreg halász és a tenger című művét.
Számos elismerés tulajdonosa: 1970-ben és 1977-ben megkapta a Jászai Mari-díjat, 1980-ban lett érdemes művész, 1988-ban kiváló művész, a Kossuth-díjat 1991-ben vehette át. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettje, a Hegedűs Gyula-díjat, az Ajtay Andor-díjat, a Bilicsi Tivadar-díjat és a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt is megkapta, az utóbbit elsőként neki ítélték oda a művésznő születésének 60. évfordulóján, 1987 decemberében. 2005-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé is beválasztották. 2008 júniusában lett a nemzet színésze, a cím viselői az elhunyt Raksányi Gellért helyére választották maguk közé. 2011-ben Prima Primissima Díjat kapott.
Magánéletét meglehetősen sikertelennek tartja, három házasságból három gyereke született. Mára visszavonult, nem rendez, nem játszik. Humorát, öniróniáját nem vesztette el, de az amúgy is zárkózott művész már nem mutatkozik szívesen az emberek előtt. Egy interjúban azt mondta, hogy élete legszebb és legtartalmasabb éveit a Vígszínházban töltötte, amit az otthonának érzett.
A filmekről úgy gondolkodik, hogy A kőszívű ember fiai fél évszázada készült, de még ma is sokszor előveszik, őt Baradlay Jenőként kedvelték meg a nézők. Szerencsésnek érzi magát, hogy Várkonyi Zoltánnal dolgozhatott, és azt már nagyon jó aránynak tartja, ha a filmek közül akad egy-kettő, amelyet a színész is a magáénak gondol.
