Száz éve született a West Side Story szerzője
1918. augusztus 25-én jött a világra Leonard Bernstein amerikai zeneszerző és karmester. Az első zeneszerző, akinek sikerült ötvöznie a musicalt a „komoly zenével”, s mindkettőben maradandót tudott alkotni. Bernstein nem tudta elképzelni az életet zene nélkül, a muzsikát népszerűsítő előadásai, a belőle áradó lelkesedés a nem zeneértő közönséget is magával ragadta.
Ukrajnából bevándorolt, vallásos zsidó családban jött a világra. Első zenei élménye a zsinagóga orgonája és kórusa volt, zongorázni saját magától kezdett egyik nagynénje ütött-kopott hangszerén. Apja ellenezte zenei törekvéseit, először tizenhat évesen engedte el koncertre, Szergej Rahmanyinov zongoraestjére. Legnagyobb hatással George Gershwin volt rá, aki rövid életében zongoraművészként és komponistaként is kimagaslót alkotott, csodálatos könnyedséggel ötvözve a „komoly” és a „könnyű” zenét. Formális zenei képzésben tizennégy éves korától részesült, egyik mestere, Reiner Frigyes karmester a legtehetségesebb tanítványának nevezte, a Harvard egyetemen felváltva folytatott zenei, filozófiai és bölcsészeti tanulmányokat.
Pályafutását egy szerencsés véletlen indította el: 1943-ban Bruno Walter betegsége miatt néhány órás felkészülés után, próba nélkül állt a New York-i Filharmonikusok élére, és hatalmas sikert aratott, beugrását a másnapi lapok egyenesen Toscanini pályakezdéséhez hasonlították.
Egy csapásra Amerika kedvence lett, szenvedélye, karizmája, muzikalitása a kevésbé műértő közönséget is elvarázsolta. Európát tíz év múlva hódította meg, Maria Callas ragaszkodott hozzá, hogy Bernstein első amerikaiként vezényelhessen a milánói Scalában. 1957-ben első amerikaiként lett a New York-i Filharmonikusok művészeti vezetője, és a muzsikusok távozásakor, tizenkét év múlva tiszteletbeli, örökös vezetőjükké választották.
Nevét zeneszerzőként 1944-ben bemutatott, bibliai témájú I. (Jeremiás) szimfóniája után ismerték meg, három szimfóniája közül a legismertebb a Kaddish. Első Broadway-musicalje, A városban (On the Town) 463 előadást ért meg és filmre is vitték. Feldolgozta Voltaire Candide című szatíráját, majd a Trouble in Tahitin (Baj van Tahitin) című társadalomkritikus művével, amelynek szövegét is ő írta, az amerikai opera megteremtésével próbálkozott.
Legnépszerűbb műve, egyben minden idők egyik legsikeresebb musicalje az 1957-ben színre vitt West Side Story, a modern kori New Yorkba helyezett Rómeó és Júlia-történetből tíz Oscar-díjjal elismert film is készült.
Bernstein modern, kicsit dzsesszes hangzású komolyzenei művei is kedveltek, ezekben felhasználta a country, a latin és a néger zene elemei mellett a zsidó dallamokat is.
1971-ben a Kennedy Központ megnyitására született egyik legvitatottabb darabja, a részben latin nyelvű Mise, amely szerkezetében hagyományos, de zenéjében rendkívül szokatlan. Slava! politikai nyitány című művét az orosz csellista és karmester Msztyiszlav Rosztropovics tiszteletére, Szerenádját pedig Isaac Stern hegedűművész kérésére írta. 1943 és 1988 között Anniversaries (Évfordulók) címen 29 rövid zongoradarabot komponált, tisztelgésül az amerikai zenei élet hírességei, rokonai és barátai előtt.
A baloldali nézeteiről ismert Bernsteint sok bírálat érte sarkos, sokakat megbotránkoztató nyilatkozataiért, például az amerikai belpolitika vagy a közel-keleti helyzet kérdéseiről, a kábítószer élvezetéről vagy éppen a szexről. Nyíltan kiállt a vietnami háború ellen, támogatta az AIDS gyógymódjának kutatását, nem csoda, hogy az FBI több évtizeden át megfigyelte.
Bernstein, aki azt vallotta: „nagyon szeretem a zenét, de még jobban szeretem az embereket”, ismeretterjesztőként is maradandót alkotott. Képes volt a muzsikát közérthetően, a lényeget feltáró módon közel vinni hallgatósághoz.
A New York-i Filharmonikusok élén a zeneművészet mélységeit tárta fel zseniálisan, miközben ő maga is a zongorához ült. Az előadásokat világszerte vetítették a televíziókban, szövegük könyv alakban is megjelent, magyarul 1976-ban A muzsika öröme címmel. A sokoldalú zenész verseket is írt, amelyek az interneten is olvashatók.
A barátai által csak Lennynek nevezett dirigens a világ legkiválóbb zenekarait vezényelte, de szívesen lépett fel kevésbé ismert együttesekkel is, és Beethoven mellett különösen Mahler művészetét szerette. Első budapesti vendégszereplésekor, 1948-ban a Zeneakadémia félig sem telt meg, de mivel az előadást közvetítette a rádió, a második részben már zsúfolt nézőtér fogadta, és az emberek vállukra emelve vitték vissza a szállodába. 1985 nyarán Kaddish szimfóniáját vezényelte Budapesten, az Európai Ifjúsági Zenekar élén.
Művészete elismeréseként a többi közt megkapta a Grammy-díjat, a japán Praemium Imperiale kitüntetést, Bécs díszpolgárává választotta. 1989 karácsonyán a berlini fal leomlása után Beethoven IX. szimfóniáját vezényelte Berlinben, s a negyedik tételben a Freude (öröm) szó helyett a Freiheit (szabadság) hangzott fel. 1990-ben orvosai tanácsára vonult vissza a dirigálástól, utoljára az év nyarán Tanglewoodban, a Bostoni Filharmonikusok nyári tanfolyamán Beethoven VII. szimfóniáját dirigálta.
Bernstein két végén égette a gyertyát, olykor egy hét alatt harminckilenc koncertet vállalt, napi száz cigarettát szívott el, és esténként megivott egy üveg whiskyt.
Tüdőtumorban halt meg 1990. október 14-én, a hír bejelentése után New Yorkban és Bécsben félárbócra eresztették a zászlókat, nevének kezdőbetűivel díszített gyászlobogókat helyeztek el, s szerzeményei hangszórókon szóltak a jelentősebb koncerttermek környékén.
Születése centenáriumán 2017 augusztusában kétéves ünnepségsorozat kezdődött, a Müpa idén neki és az amerikai zenének szentelte hagyományos zenei maratonját, néhány napja a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Bernstein 100 - Gershwinnel címmel rendeztek koncertet.
