Öröm- és gyászkönnyek az ÉS?! Színház jubileumi gálaműsorán
Megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelte az őrsújfalui ÉS?! Színház szeptember 22-én a Komáromi Jókai Színházban. Bár hetek óta készültünk a szervezők szerint másfél-kétórásra beígért gálaestre, az általunk szeretett és nagyra becsült Kiss Péntek József rendező aznapi halálhíre hallatán elbizonytalanodtunk a részvételt illetően. Mivel azonban az újságírót szólítja a kötelesség, végignéztük a három és félórásra bővült programot.
Annak jó pár felemelő pillanata ugyan megmelengette a szívünket, ám az elmaradt egyperces néma felállás miatt onnan többedmagunkkal együtt némi hiányérzettel távoztunk.
A múltidéző, szórakoztató összeállítás során a szervezők a csoport 1993-as megalakulásánál bábáskodó Kiss Péntek József azon múltidéző gondolatait is tolmácsolták, amelyeket a szívműtétje, illetve akkor még nem sejtett távozása előtt vetett papírra. Egyebek mellett elhangzott, hogy ő a komáromi Városi Művelődési Központ egykori színházi referenseként 1992-ben annak igazgatójától, Varga Annától kapta feladatul a csoport játékának megtekintését. Majd pár éven át annak rendezőjeként vitte azt sikerre. Többek között az ő rendezésében jutottak el először a Jókai Napokra, ahol Klimits Lajos A névtelen levél című bohózatával elnyerték Soóky László különdíját: egy láda füstölt kolbászt és 10 liter bort.
Kiss Péntek József szakmai tanácsainak köszönhetően a későbbiekben egyre igényesebb szövegválasztás és játék tanúi lehettünk. Mindez idehaza és Magyarországon is több versenydíjas produkciót eredményezett. Az eltelt évtizedek során pedig a hivatásos színészpályát választó fiatalok egyik „melegágyává” vált, illetve előadásaiban időnként olyan tehetséges színművészek is közreműködtek, mint Benkő Géza és Tóth Attila.
Az est során az ÉS?! alapító tagjainak sztorizgatásaiból a társulat nevének kiötlésére is fény derült. Az indulásnál még a “Csemadok Örsújfalui Alapszervezete és a Komáromi Művelődési Központ mellett működő amatőr színjátszó csoport” nevet viselte, ami hosszú távon nem tűnt ideálisnak. Mivel a névről szóló döntés napja éppen Cirill és Metód ünnepére esett, felmerült, hogy esetleg válasszák a Cirill és Metód Társulat nevet. Szerencsére, Panyi Zoltán alapító tag abból csak az és-be egyezett bele, így végül megszületett az ÉS?! Színház.
Azt is megtudtuk: a gyakori tagcserét szerencsésen átvészelő csoport legjobb produkciói között tartja számon a Pájinkás Jánost, az Elvirát, továbbá a számára az első fődíjat hozott Hamar egy asszonyt, valamint A helység kalapácsát. Az utóbbi közönségkedvencnek is minősült, Prágától Székelyudvarhelyig talán ezért is élhetett meg több mint 70 előadást. A jubileumi ünnepségen több előadás emlékezetes perceit láthattuk viszont. A csapat életében bekövetkezett hullámvölgyek sem merültek azonban feledésbe. Az 1998-ban ugyanis mindössze négytagúra zsugorodott, de aztán megoldódtak a taghiánnyal kapcsolatos gondok.
Portálunk már több alkalommal tudósított a társulat nevéhez kötődő színjátszó táborokról (pl.: az idén 12. alkalommal megrendezett Árgyélus színjátszó táborról), fesztiválokról (pl.: az Ekhós-szekér fesztiválról) és az időközben megalakult ÉS?! Polgári Társulás további tevékenységéről, amelyekről a szombati rendezvényen szintén szó esett.
A meghívott előadók között jóleső érzés volt viszontlátni a csoport egykori tagjait és régi jóbarátait: Korpás Évát, Lajos Andrást, Laboda Róbertet, Horján Viktort, Ölvecky Andrást, valamint a pápai Szó és Kép Színpadot. A gálaest forgatókönyvének összeállításakor még a szervezők sem sejthették, hogy az Ölvecky András által mély átérzéssel előadott Fényév távolság végül majd nem csak az évek során elhunyt ÉS?!-es tagokért, illetve szereplőkért: Gál Emeséért, Ghéry Tamásért, Panyi Béláért és Benkő Gézáért, hanem az ünnepség hajnalán, szívműtétjét követően elhalálozott Kiss Péntek Józsefért is szól. Szem nem maradt szárazon a teremben.
Regős János, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnökeként a társulattal elsőként Zsámbékon átélt közös emlékeit idézte fel. Varga Emese, a Komáromi Jókai Színház dramaturgja pedig hangsúlyozta: e csoporton belül az emberség a kötőanyag, azzal itatódtak át az örsújfalui „romkultúrház” falai is, ezért áll még mindig… Keszegh Béla alpolgármester az égi színházba távozottaknak megígérte, hogy a társulat életében szép lesz a következő felvonás, s a jelenleginél otthonosabb, kényelmesebb műhelyt kívánt az ÉS?!-nek.
