Vitosa – lakodalmas fogás

Végül hivatalosan is háziasszonnyá váltam, amikor férjhez mentem, de mindezt már Magyarországon. Épp, mint a mesében: az egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor a mindig messziről csodált magyar vidékre költöztem, de mégis felvidéki lány maradtam.

A hiányérzetet pedig a mai napig úgy csillapítom, hogy a családlátogatások mellett visszajárok régi, felvidéki recepteket gyűjteni nagymamákhoz, tapasztalt szakácsasszonyságokhoz, akik szívesen adják tovább a számukra „nincs ebben semmi különös” receptjeiket. Pedig ezek az igazán nagy kincsek, és igyekszem is őket népszerűsíteni, ahol és amikor csak lehet.

A gasztronómia ugyanis nem csupán az evésről szól. A receptgyűjtés során megismerjük a kor jellemzőit, személyes, családi történeteket, az alapanyag-használatból a gazdasági és földrajzi jellemzőket, szokásokat, egyszóval: sorsokat. Különös, de az ételek által hitelesebb történelmet kapunk, mintha a történelemkönyvet lapozgatnánk…

Kedves Olvasó, erre a kalandozásra hívom önt a gasztrorovatban, hogy megoszthassam a legjobb receptjeimet és a hozzájuk tartozó igaz történeteket!

A bevezető részben említett férjhezmenetelem nem csupán az elszakadásról, de a megmaradásról is szólt. Kislány korom óta tudtam, hogy nekem három dolog lesz fontos a nagy napon: a ruhám, az ételek és a férjem személye – no, persze, nem pont ebben a sorrendben. Így is történt, mindhármat én választhattam ki, csupán a többi dologban kapott szabad kezet anyukám. 

A lagzi Nádszegen volt, és tudtam, hogy a mi lakodalmunkra mindenki éhesen érkezik majd, ezért valami különlegesen finom ételsor dukál. Dolgoztam már Michelin-csillagos éttermekben, ahol ínyenc, parádés finomságok sorakoztak, de nekem mégsem ez volt a legkedvesebb. Úgy döntöttem, hogy a település legrégebbi lakodalmas menüsorát szeretném feltálalni, így hát nyomozásba kezdtem. Szerencsére egy községben nincs szükség erős detektív vénára, hiszen működik a forródrót. Marica szól Hecikének, Hecike Ibolyának, Ibolya Katikának és harminc másodperc múlva már csörög is a telefonom és megtudom, ki főzte 50 évvel ezelőtt a megszokott menüsort a lakodalmakban. 

Kati néni máig a falu egyik legjobb szakácsnője, aki szívesen fogadott. Kávéztunk, beszélgettünk, egyszer csak előkerültek a receptek, de nem a konyhafiókos, sárga receptfüzetből, hanem fejből. Hangulatos kis konyha, sok színnel, Kati néni harsány hangjával és kivételes lazaságával. 

Közben észrevettem egy nagy fazék krumplit főni a sparhelten, de vártam az instrukciókat, mit készítünk ma. A főszereplő a vitosa húsétel volt, ami a főételek sorában kapott helyet annak idején a lakodalmakban.

A húsleves, majd a feldíszített kakas után jött egy szószos étel, amit a vitosa követett. 

Kati néni nem tétovázott egy percig sem, azonnal nekiláttunk. Keverte, klopfolta, töltötte, közben nagy kávékortyokat hörpölt. Két keverés között pedig elejtette, hogy amíg sül a hús, addig sem tétlenkedünk, kora reggel feltett főni egy kiló krumplit (ah, ez volt az!), mert abból meg összedobunk egy adag „rongyost”. Ilyen a tökéletes háziasszony! 

A rongyos nádszegi specialitás, krumplis, hajtogatott tészta, olajban sütve. Itt pedig elárulom azt is, hogy ahány gyűjtésen voltam Nádszegen, éppen annyi helyen készítettünk „közben” rongyost is, pedig nem azért a receptért mentem, de valahogy az mindig sült a papának, az unokáknak, vagy csak úgy. Ennek a receptjét a későbbiekben hozom majd. 

A vitosa gyorsan elkészült, és hozzá a köret is, pedig kenyérrel, hidegen is mennyei. A receptet részletesen leírtam, elkészíteni is megtanultam és másnap már mentem is megtanítani a lagzinkra készülődő szakácsoknak. Becsületesen követték is a receptet, így a násznép asztalán a sok finomság között a vitosa is ott volt, ami még különlegesebbé tette a mi nagy napunkat.

1. A húst úgy vágom fel, hogy minél nagyobb, egyenletes felületet kapjak, amit ki tudok klopfolni, majd tölteni. A klopfolás után sózom a hús mindkét oldalát és egy kis olajjal megkenem. Egy éjszakára hűtőbe teszem, hogy omlósabb és szaftosabb legyen másnap a sütésnél, de ez elhagyható és 10 perc pihentetés is elegendő lehet. 

2. Elkészítem a tölteléket: a darálthúst egy tálba teszem, és alaposan elkeverem a tojással, a fűszerekkel és a sóval. Felkarikázom a friss újhagymát, a főtt zöldséget (fagyasztott, főzött vagy konzerv). Minél színesebb, annál szebb a végeredmény. Apró kockákra, karikákra vágom a sárgarépát, paprikát, esetleg kaliforniai paprikát és hozzákeverem a zöldborsóval együtt. 

3. Az oldalas háromnegyed részét vastagon beterítem vele és feltekerem. Ügyelek arra, hogy az összetétel alulra kerüljön, így teszem be a sütőbe. Kacsasütőben, fólia alatt, fél dl vízzel és egy kevés olajjal meglocsolva 180 fokon 2 órán át sütöm. Az utolsó 20 percben leveszem a fedést és 200 fokon pirosra sütöm a tetejét.

4. A rizst kockázott hagymán, bő zsiradékon puhára főzöm, s amikor elkészült, akkor tépkedem hozzá a húslevesből kivett főtthúst, így keverem el. A tetejére süthetünk frissen egy-két csirkemáj szeletet, úgy még kiadósabb.