Régi, klasszikus süteményünk – a diós barackmag
Egy nagyon szép, régi családtörténetet hoztam az ünnep alkalmából, amelyhez egy annál is régebbi süteményrecept kötődik. Mindkettőt őrizzük és szeretjük a mai napig.

Az ünnep közeledtével gyakran gondolunk azokra, akik már nincsenek velünk, és igyekszünk a legjobb szokásaikat, mondataikat és persze azokat a családi történeteket megtartani, amiket egykor ők meséltek nekünk. Emlékszem, mindig kacarásztunk, amikor a nagyszüleim tizedik alkalommal is elmesélték ugyanazt, de ha el kellett volna mondanom szóról szóra, bezzeg nem tudtam volna. Szerencsére, ahogy nőttem, egyre jobban figyeltem és úgy maradtak meg ezek az emlékek, ahogy bizony a huszadik alkalommal is elmesélték. Egyébként, ha szóvá tettük az ismétlést, csak annyit mondtak, nos, akkor mi van? És igen, igazuk volt, ráértünk hallgatni.
A barackmag az egyik ikonikus karácsonyi süteménye volt nagymamámnak. Amikor belenéztem a süteményes dobozokba, a barackmagok cikáztak a doboz alján és egy kicsit „összekakaózták” a többit. Mert a barackmagot bele kell forgatni keserű kakaóba és állni hagyni, hogy megszikkadjon.
Mama süteményes dobozai persze nem a mai szép, fém dobozok, utazó Mikulásokkal és csillagokkal, hanem egyszerű kartondobozok voltak, zsírpapírral kibélelve. És milyen jó ötlet is volt ez, mert szellőzött, de mégsem száradtak ki a sütemények, éppen csak annyira, amennyire kellett. Ezt onnan tudom, hogy hetekkel karácsony után is nyitogattuk azokat a dobozokat, és a sok vajas vaníliáskarika csak úgy omlott a szánkban, a linzerekben a lekvár jó kemény, ragacsos lett, szinte gumicukorszerű és bele is ragadt a fogunkba. Talán jobban is esett, mint karácsonykor!
Visszatérve a barackmagra, akkor nem volt a kedvencem. Túl diós, talán túl „komoly” volt egy gyereknek, ami azt jelenti, hogy most éppen tökéletes egy pohár bor, rum, konyak mellé, mert nem túl édes, nem túl krémes, mégis a tésztája mennyei, az illatozó rum pedig tökélyre emeli. Felnőttünk.
A diós-kakaós barackmagot nagymamám az ő mamájától tanulta. Fray Annunciátának hívták és erdészfeleség volt. De, micsoda feleség! Minden nap újrafont, szőke konty, tiszta kötény, búbos kemence, egy ügyes konyhalány segéd és rengeteg tökéletes recept – ez volt a látkép a konyhájukban. Annunciáta híresen nagylelkű volt, aki bárkinek szívesen adott ételt, akit ükapám épp hazahozott vacsorára.
Nem csak „megoldotta” a főzést, de a legfelsőbb szintre emelte. Mindent befőzött, eltett, savanyított, aszalt, kenyereket dagasztott és sütemények sorát készítette el és írta le. Ilyen volt a barackmag is, amit Annunciáta ükanyám karácsonykor készített nagy mennyiségben. Egyik karácsonykor hatalmas hó volt és az ükapám, Károly nem tudott hazamenni időben. Egyedül maradt ükanyám, de szokásához híven, karácsony előestéjén szeretett volna pár szegényebb sorsú családnak süteményt vinni. Tudta, fontos ez nekik, de már szinte éjszaka volt. Gondolt egyet és a süteményeket összepakolta egy-egy nagy dobozba, kihozta a lovakat, befogta a kocsi elé, magával vitte a konyhalányát is és elindult a hóesésben az éjszakába. Azt mondják, azon az éjszakán sok nagycsaládos kapott a süteményeiből. Az én képzeletemben talán egy kicsit Holle anyó volt. A sütemények nagy része a híres barackmag volt, amit azóta is úgy eszegetünk, hogy közben büszkén gondolunk a felmenőinkre.
A sütemény elkészítéséhez barackmag formák szükségesek!
Az átszitált liszthez hozzákeverem a kakaót, majd elmorzsolom a hideg vajkockákkal. Ehhez adom a szintén átszitált porcukrot, diót, csipet sót, a felvert tojást és gyors mozdulatokkal alaposan összegyúrom, teljesen egyneművé, simává, majd fóliába teszem és a hűtőben pihentetem egy órát vagy egész éjszaka.
A krémhez a darált diót leforrázom a tejjel és lehűtöm. A vajat habosítom a porcukorral, majd hozzáadom a vaníliás cukrot, a rumot és végül a diót. Habnyomózsákba teszem és lehűtöm.
A barackmagtésztát előveszem és a kis fémformákba diónyi adagokat tömök. Fontos, hogy ne tegyünk bele túl sokat, ne lógjon rá a szélére, mert nehezen jön ki sülés után. Miután megtöltöttük a 25-35 formánkat, tepsire sorakoztatom őket. Előmelegített, 180 fokos sütőben 14 percig sütök egy adagot. Még forrón kiütögetem a formából a süteményeket. Ezután újra tölthetjük a kihűlt formákat és süthetjük, amíg el nem fogy a tésztánk.
A kihűlt barackmagokra krémet töltünk, viszonylag sokat, mert beszívja másnapra a tészta, és összeragasztjuk egy másik fél barackmaggal. Amikor elkészült, beleforgathatjuk a kakaóporba, de én csak szitán keresztül meghintem őket. Igazán másnapra érnek össze, de már aznap is érdemes megkóstolni, mert omlósabb, mint bármikor.