55 éve hunyt el Kodály Zoltán
Kodály Zoltán a huszadik század egyik legismertebb magyar zeneszerzője és népzene-kutatója. Nevét együtt emlegetik Bartók Béláéval, akivel élethosszig együttműködve talán mindenki másnál többet tettek a magyarság és a környező népek népzenei hagyományainak megőrzéséért és megismertetéséért - saját szerzeményeik által is.
Kodály Zoltán, aki talán minden idők legnagyobb zenepedagógusa is egyben, 1882. december 16-án született Kecskeméten és 1967. március 6-án halt meg Budapesten.
Nélküle talán a magyar népzene se újult volna meg, vagy nem hatott volna oly nagy mértékben a könnyűzenére, hogy az oly sok embert megmozgató kórus- vagy a táncház-mozgalmat már ne is említsük.
Csak sajnálhatjuk, hogy ma már inkább csak kommersz fogyasztói zenekultúra hódít - nem kis részt az általános iskolai zeneoktatás háttérbe szorulása miatt is.
Kodály Zoltán eléggé vegyes származása ellenére (cseh-morva, flamand, lengyel ősök) a magyarság melletti kiállásra is számos példát mutatott.
Illusztráljuk egy másik zseniális zeneszerző, Szokolay Sándor által megőrzött esettel Kodály mindenkori bátor kiállását az elvárt és megkövetelt uralkodó nézetekkel szemben:
1952-ben, Kodály 60. születésnapja alkalmából a mindenható pártfőtitkár meghívta a világszerte ismert zeneszerzőt a Parlamentbe egy fogadásra, s mikor az megérkezett, Rákosi Mátyás mutatóujjával kedvesen „fenyegetve” így üdvözölte:
Mire Kodály:
Csak a kommunista rezsimet meg nem élt fiatalabbak kedvéért jegyezzük meg, hogy egy ilyen kijelentés annak idején bárki másnak több év börtönt jelentett volna.
Az már legenda, hogy Rákosi így riposztozott:
Amire Kodály csupán ennyit válaszolt:
Kodály Zoltán emlékét Felvidéken leginkább Galántán és környékén ápolják a róla elnevezett, rendszeresen - ha más nem jön közbe, háromévente - megrendezett Kodály Napok keretében, de számos más módon és intézmények által is.
Az egyik közelgő esemény meghívója:
És a híres Galántai táncok:
