Kodály Zoltán Galántája
1943-ban Kodály Zoltán hazalátogatott Galántára. Hogy "haza", nem túlzás, itt élt 3-10 éves kora között. Tessék bátran visszagondolni, mennyi maradandó kedveset, jót hozunk gyerekkorunkból. Így volt ez Kodállyal is, Galánta sok mindent meghatározott az életében. Később, 23 évesen, innen indult el dalokat gyűjteni. Tudásából, az általa életre keltett módszerből él azóta minden nevesebb énekkar szerte a világon.
Szóval '43, Kodály Zoltán hazatér. Ünnepség készül, díszpolgári címet kap. Tele a kastélykert, ezer széphangú gyerek várja a környékről. És várják a fontos emberek, akik mindig ott loholnak a tehetségesek árnyékában. Kodály viszont nem barátja az efféle erőltetett tiszteletnek. Úgy nőtt fel, hogy a mátyusföldi prímások purdéival játszott a homokban. Az egyszerű emberek, a tiszta szívek és a tiszta hangok érdeklik.
Átveszi a díszpolgári kitüntetést, a mikrofonhoz lép és megköszöni. Nem, nem a körülötte fontoskodóknak. Hanem a gyerekeknek. A falusi fiúknak, lányoknak - hisz az ő énekük a magyar kultúra és a jövő záloga. Megköszöni a család régi, dolgos segítőjének, kedves szolgálójuknak, akitől az első dalt tanulta. A falvak öregjeinek, a béreseknek, a halászoknak akiktől a többit. Nem fél kimondani: tudja jól, nélkülük nem vitte volna semmire. Mivel a díjjal együtt galántai polgár lett, azonnal megjegyzi, hogy nem ártana, ha az elöljárók is kicsit komolyabban vennék a magyar megmaradás szolgálatát.
A közönség tapsol, száll a dal, a május táncot jár a kastélykertben. A méltóságos urak irulnak-pirulnak, őket nem élteti senki, a zeneszerző csak biccent feléjük, és inkább lemegy a falusiak közé.
Mesélik, a díszpolgári cím átadása előtt ellátogatott régi iskolájába. Az osztálynaplóban énekből egy kövér kettes kacsintott rá. "Úgy látszik, ebből a tárgyból kicsit gyengébb voltam." - tette hozzá csendesen. Hát ilyen ember volt a Maestro.
És tőle tudjuk, nem sokat ér, ha egyedül dalolunk. Az az igazi, ha ketten összedalolnak...
A Galántához tartozó Taksonyfalván 6 évvel ezelőtt kiállítást rendeztek Kodály Zoltán életéről. A megnyitón részt vettek néhányan azok közül, akik '43 tavaszán énekeltek a galántai kastélykertben rendezett ünnepségen.
Balról jobbra: Flaskár Ferencné, szül. Bukovszky Jolán; Macsali Istvánné szül. Kubovics Terézia; Lénárt Lajos; Papp Mihályné szül. Bosák Mária; A kép jobb szélén álló hölgy Pék Lászlóné, szül. Papp Erzsébet azóta már Kodály égi kórusát erősíti, de emléke itt marad velünk.
A fotót 2014 őszén Panyik Ernő készítette, aki most már a fentieket fotózza nagy szorgalommal, de az ő munkája nélkül jóval szegényebb lenne Felvidék kincstára.
(A cikk a Felvidéki Mesemondó oldalán jelent meg.)
