A jövőbe tekintünk, mert élni és tenni akarunk
A 172 évvel ezelőtti tragikus őszre emlékezett a magyar nemzet. A magyarok szabadságküzdelmének elfojtására és a „törvényes forradalom" utáni megtorlásra, az aradi vértanúkra emlékeztek a csallóközi településeken is.
A Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete és a Nagymegyeri Városi Művelődési Központ szervezésében valósult meg a gyásznapról való megemlékezés a római katolikus temető ravatalozója előtt. A rendhagyó megemlékezésen közreműködtek a Bartók Béla Alapiskola tanulói és a helyi Kéknefelejcs népdalkör.
Jankovics Gyula, a Pozsonyi Magyar Nagykövetség tanácsosa, Holényi Gergő polgármester és Lapos Ildikó alpolgármesterek mellett a helyi képviselők és szervezetek tagjai is részt vettek a rendezvényen. Soóky Marián, a Bartók Béla Alapiskola igazgatója ünnepi beszédében kiemelte, hogy az aradi vértanúk származásának sokszínűsége arra utalt, hogy a magyar forradalom és szabadságharc eseménye túlmutatott az ország határain.
,,Gloria victis – dicsőség a legyőzötteknek(...) október 6-a olyan magyar és más nemzetiségű férfiak halálának gyásza, akik a magyar függetlenség ügye mellett a világszabadság eszméjéért is küzdöttek. E nap emléke nem lesújt, megfélemlít, hanem bátorít és ösztönöz" – mondta el Soóky Marián.
Kifejtette továbbá, hogy nekünk, ma élőknek, mindenképpen beszélni kell a múltról, a jövőről és magáról a szabadságról is. ,,Kívánom, hogy a mai generáció ne tudja meg, milyen a háború, a gyilkolás és a kegyetlenség. A harc viszont elengedhetetlen az ember életében: akár tanulásról, akár munkáról vagy egy eszme védelméről van is szó. (...) Az emlékezés után fejünket felemeljük, a jövőbe tekintünk, mert élni és tenni akarunk, hogy őseink áldozata ne legyen hiábavaló" – zárta a beszédet az igazgató.
Dunaszerdahelyen a megemlékezést a kedvezőtlen időjárás miatt a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban tartották és nem az 1848-49-es emlékműnél. A VMK színpadán fellépett a Kiscsallóközi és az Ifjúsági Csallóközi tánccsoport, valamint a Szent István téri közös igazgatású iskola diákjai, Csápai Balázs Rudolf szavalattal és Molnár Karolina énekkel színesítették az estet.
Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere tisztelettel köszöntötte az egybegyűlteket, a vendégeket: Jankovics Gyula, Magyarország pozsonyi nagykövetségének tanácsosát, Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnökét, Rigó Konrád, a Szövetség párt országos elnökségi tagját, Görözdi Zsolt, a helyi református keresztény egyház lelkészét, az alpolgármestereket és minden emlékezőt.
A polgármester beszédében elmondta, hogy a mártírok halála annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak a szimbóluma, amelyet a magyar nemzet évszázadokon át folytatott a függetlensége kivívásáért és a társadalmi haladásért. ,,Erősítsen meg bennünket a megemlékezés magyarságunk megtartásában és mindennapjaink küzdelmében" – hangzott el a polgármester beszédében.
Bárdos Gyula Csemadok elnök így fogalmazott a megemlékezésen: ,,A forradalom, a jogos harc, nemes kezdeményezés sohasem hiábavaló, (...) mert az eredmények, még ha később is – vagy csak részben –, de láthatóak, érzékelhetőek (voltak). (...) A gyásznap üzenete: vállaljuk azt a feladatot, amely nekünk, a mi nemzedékünknek adatott itt a Kárpát-medencében. Tudjunk magyarként boldogulni itt, a szülőföldünkön!"
Alistálon a helyi Csemadok képviselői és az alistáli szervezetek helyezték el az emlékezés virágait Boda Domokos KH udvarán található kopjafánál.
Az aradi vértanúkra Somorján is megemlékeztek. Ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a gyászünnep a református templomban, majd fáklyás felvonulással folytatódott. A Fő téren Zalka Lóránt bősi pedagógus, a Vízsodorta históriák című rövidfilm alkotója és az Egy csónakban Istennel című könyv szerzője tartott beszédet. Közreműködtek a Corvin Mátyás Alapiskola diákjai.
A Nagymagyari Kulturális Közösség tagjai is elhelyezték az emlékezés virágait a helyi katolikus temetőben. A jelenlévők rövid ünnepi műsort hallgattak meg, majd Nyírbátori Leszkay Károly honvédhadnagy sírján elhelyezték az emlékezés virágait.
A megemlékezések nemzeti imádságunkkal, a Himnusszal értek véget.
