Magyar festők a pozsonyi galériákban

2020. augusztus 29., 10:11
Radi Anita

A fővárosi galériák a képzőművészet történelmi fejlődését mutatják be a közép-európai régió keretében, különös tekintettel Pozsonyra. A városban zajló művészeti életet jelentősen befolyásolta Bécs közelsége, amely a francia és különösen az olasz művészeti hatások közvetítője is volt.

Bogdán Jakab: Kakasviadal (1706-1710, Szlovák Nemzeti Galéria

Mivel Pozsonyban sokáig hiányoztak a művészetet támogató mecénások, nem voltak galériák és képzőművészeti akadémia sem (kivétel Marastoni és Lütgendorff magániskolája, de ezek csak rövid ideig működtek), a felvidéki művészek kénytelenek voltak külföldre menni, ha művészeti tanulmányokat akartak folytatni. Sok pozsonyi festőművész a közeli bécsi Képzőművészeti Akadémiát látogatta.

Pozsonyban csak 1885-ben jött létre képzőművészeti egylet, amely jelentősen felpezsdítette a város művészeti életét. Ebben az időszakban a felvidéki művészek elhagyták az addig jellemző szakrális tematikát, és fokozatosan a portré, a tájkép és a csendélet felé fordultak. Ezt a változást az a tény is befolyásolta, hogy a nemességet és az egyházat, amely mindaddig kizárólagos megrendelője volt a képzőművészetnek, lassan felváltotta a feltörekvő polgárság. 

A pozsonyi galériákban kiállított festmények között számos neves felvidéki származású festőművész alkotása található. Eltekintve attól, hogy közéjük tartozik Mednyánszky László festőóriás is, aki bizonyára mindenki számára ismert, több olyan magyar piktor képeit is láthatjuk, akik neve ma már általában csak a szűk szakma számára cseng ismerősen. Közülük csemegézünk az alábbiakban.

Nemrég újra megnyitották az 1800–1950 közötti időszak festészetét bemutató tárlatot a Pálffy-palotában. A kiállított képek közül a portrék tartoznak a legrégebbiek közé. Különösen figyelemreméltóak a gyermekportrék, amelyek nagyon népszerűek voltak az említett történelmi korszakban, amikor fontos szerepe volt a család kultuszának. Itt látható egy kisfiú képe ostorral a kezében, amely az eperjesi származású Ginovszky József alkotása.

A Kisgajáron született kiváló festőművész, Skuteczky Döme képeivel ugyancsak találkozunk a pozsonyi galériákban. Skuteczky több európai nagyvárosban is megfordult, végül Besztercebányán, felesége szülővárosában telepedett le. Sok festményén éppen a besztercebányai munkások és bányászok világát örökítette meg, vagy a város látképét kapta ecsetvégre. Egyik ismert képén a besztercebányai vásár látható. Besztercebányán máig megvan egykori villája, melyet a festő a saját ízlése szerint építtetett, kifejezve hódolatát az olasz kultúra iránt. Az épületben ma Skuteczky művészetét bemutató állandó tárlat működik.

Marastoni Jakab olasz származású festőművész Fiatal nő a tükör előtt című, intim hangulatú festménye is a Pálffy-palotában látható. A képen velencei feleségét, Giovanna Bianchit örökítette meg, aki megjelenik a Görög nő című festményén is (Magyar Nemzeti Galéria). Marastoni velencei művészként Bécsbe került, megfordult Pozsonyban is, majd 1836-ban Pesten telepedett le. Rövidesen Magyarország egyik legkeresettebb portréfestője lett. Nevéhez kötődik az Első Magyar Festészeti Akadémia létrehozása Pesten. Ugyanakkor a szlovákiai gyűjteményekben több olyan litográfia is található, amelyet Marastoni fia, Marastoni József festő és litográfus készített. Ezek nagy része Pozsony neves szülötteit ábrázolják, mint például báró Jeszenák Jánost, vagy Gervay Mihályt, az első magyar országos posta főigazgatóját.

Pozsonyban született Keleti Gusztáv festő és grafikus, a nemzeti romantika képviselője. Az ő tanácsait kikérte Csontváry Kosztka Tivadar is. A fővárosi galériákban tájképek láthatók tőle, ugyanakkor sokkal impozánsabb a Kelet-Szlovákiai Képtár gyűjteményében található nagy méretű olajfestménye, amely egy sűrű erdőben legelésző őzcsordát ábrázol.

Ugyancsak pozsonyi születésű Spányik Kornél, akit Benczúr Gyula egyik legjobb tanítványaként tartanak számon. Budapesten, Pozsonyban és Bécsben is dolgozott. Kiemelkedik Batka János megrendelésére készített olajfestménye Szent Istvánról. Pozsony város számára megfestette Ferenc József életnagyságú portréját, továbbá Juszti Henriket, Pozsony polgármesterét és Korcse János városi pékmester arcképét. A pozsonyi színház történelmi épületének egyik szalonját négy falfestménye díszíti. Szintén Spányik festette meg azt az Erzsébet (Sissi) királynét ábrázoló nagy méretű portrét, amelyet nemrégiben restauráltak, és a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban a hónap műtárgya lett.

Pozsonyban Csordák Lajos képei is láthatók, aki főként tájképeket festett, és ebben a zsánerben a századforduló legjelentősebb művészei közé tartozik a Felvidéken. Alkotói pályájának nagy részét Tornán, Kassán és Szaláncon töltötte. Sokat tartózkodott a természetben, és jó megfigyelője volt az ott zajló apró történéseknek. Kedvelt témái közé tartozott Kassa, a régi városnegyed lakóival. Egy ilyen kassai festményt láthatunk tőle a Pálffy-palotában is.

Lőcse egykor a Felvidék egyik szellemi központjának számított, ahol szintén számos tehetséges művész született. Innen származik Rombauer János, a magyar biedermeier festészet képviselője. Húsz évet töltött Oroszországban, ahol a cár udvari festője volt. 1824-ben tért vissza a Felvidékre, Eperjesre. Itt is sok megrendelése volt. Hazájában több száz arcképet festett, ezek nagy része szepességi családok megrendelésére készült. Pozsonyban is láthatjuk Rombauer képeit, de számos alkotását a kelet-szlovákiai galériák gyűjteményeiben találjuk meg.

Szintén Lőcsén született Markó Károly festőművész, a magyar tájképfestészet egyik megteremtője. Markó tájképei idilli hangulatúak, a természet klasszikus szépségeit festette meg. Művei világszerte megtalálhatók köz- és magángyűjteményekben. Markónak több festménye is látható a pozsonyi galériákban, ezek erdei patakban fürdőzőket, pásztorokat és halászokat ábrázolnak, de megfestette a pozsonyi vár impozáns épületegyüttesét is.

A történelmi koronázóvárost és környékét más művészek is megörökítették. A pozsonyi születésű Majsch Sebestyént a hajdani Liget díszkert ihlette meg, ízlésesen elrendezett dísznövényeivel. A szintén pozsonyi Zierer Géza is több képén megörökítette Pozsonyt, továbbá Dévény várát, avagy a csallóközi tájat.

Végül említsük meg az Eperjesen született Bogdány Jakabot, aki nagy sikereket aratott színpompás virág- és madaras csendéleteivel. A Szlovák Nemzeti Galériában többek között marakodó kakasokat ábrázoló festményeit tekinthetjük meg. 

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/35. számában)

Kövesse facebook oldalunkat is!