Ilyen még nem volt Szlovákiában: két zseniális festőművész tárlata nyílt meg Pozsonyban
Január 24-én nyitották meg „A természet magányos, zseniális vándorai“ című, Csontváry Kosztka Tivadar és Mednyánszky László alkotásait felvonultató kiállítást a Mirbach-palotában (Pozsonyi Városi Galéria). A kiállítás, amely a Magyar Kultúra Napja alkalmából valósul meg, a XIX. és a XX. század fordulójának két, csodálatos életutat megjárt művésze halálának századik évfordulója emlékére jött létre.
Ivan Jančár, a Pozsonyi Városi Galéria igazgatója megnyitóbeszédében elmondta, két olyan művész kiállítását tekinthetjük meg, akik túlmutattak a saját korukon és keresték saját világuk kifejezésmódját. Idén Csontváry évét ünneplik Magyarországon, és a pécsi múzeumnak köszönhetően elsőként kerülnek bemutatásra ezek az alkotások Szlovákiában.
Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója hangsúlyozta, nem hagyhatjuk említés nélkül azt a tényt, hogy a kiállítás időzítésére a magyar-szlovák közeledés olyan időszakában kerül sor, amikor mindkét nemzet tagjai egyre szélesebb körben ismerhetik fel egymásrautaltságuk és sorsközösségük megkerülhetetlen összefüggéseit.
„Csontváry és Mednyánszky olyan korszakban alkotott, amikor szlovákok és magyarok még egy közös hazának voltak az állampolgárai. Mindez azt is jelenti, hogy egyformán lehetünk büszkék, a közös haza minden olyan művészeti és társadalmi alkotására, melyet immár Európa- és a világ kulturális örökségének is szerves részét képezik. Közös kulturális örökségünk fennmaradása iránt vállalt erkölcsi felelősségünk lehet az egyik olyan összekötő elem, amely egységesíteni képes nemzeteinket az európai jövő iránt vállalt közös felelősségünk jegyében is” – mondta el Molnár Imre.
A Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója ismertette, egyes vélemények szerint Mednyánszky és Csontváry képzőművészeti alkotásaival a mai posztmodern világban egy ugyan impozáns, de immár örökre letűnt kultúra maradványaiként találkozhatunk.
„Mi azonban nem tekinthetjük elavultnak e két géniusz vásznain megörökített azon tartalmakat sem melyek máig nem változó érték kisugárzást közvetítenek felénk: az örök ideák keresésének motivációját, az emberi létezés értelmének és céljának fel nem adható kutatását, a természet fenséges szépségeinek szemléléséből fakadó mítoszteremtő küldetését” – hangsúlyozta Molnár Imre, és végezetül elmondta, bízik abban, hogy Mednyánszky László képeinek több nagyszabású pozsonyi kiállítása után egyszer sor kerülhet a teljes Csontváry életmű pozsonyi bemutatására is.
Csornay Boldizsár, a pécsi Janus Pannonius Múzeum főigazgatója egy városi legendát elevenített fel ünnepi beszédében, amely Csontváry és Pablo Picasso találkozásáról szól. Picasso, amikor megismerte Csontváryt, egyszer csak elálmélkodott, majd megjegyezte: „Nem is tudtam, hogy volt előttem is festő”.
Csornay elmondta, ez a kiállítás két olyan festőgéniuszt ünnepel, aki sok tekintetben közös sorsot, közös korszakot éltek meg. Mindkettőjüknek különös világlátása volt, mindkettőjüket a természet és a körülöttük lévő világ ihlette. Csontváryt egész életében foglalkoztatta a teremtő erő, a teremtő géniusznak a megnyilvánulása, ugyanakkor ő a kortárs eseményekre nem reflektált, vele szemben Mednyánszky folyamatosan ezt dokumentálta.
„Mednyánszky közös fájdalmunkat rajzolta, festette, örökítette meg: az első világháborúnak a szenvedéseit, ami örök mementó és mindenkit érint, országhatároktól függetlenül” – emelte ki Csornay Boldizsár.
Mednyánszky László és Csontváry Kosztka Tivadar egy esztendő eltéréssel születtek, de míg Mednyánszky László már 18 évesen a Müncheni Művészeti Akadémián tanult, Csontváry majd negyvenéves korában kezdte el ugyanott a művészeti stúdiumokat. Mednyánszky több ezer festményből álló életművet hozott létre, Csontvárytól száznál kevesebb festményt ismerünk – igaz, festői munkássága csak egy évtizedig tartott.
Kis-Szemán Zsófia, a Pozsonyi Városi Galéria kurátora ismertette, Csontváry és Mednyánszky is a történelmi Felvidék területén születtek (Csontváry Kisszebenben, Mednyánszky Beckón). Megismerhették és megélhették az itteni természet szépségét, például a Tátra és a vízesések gyönyörűségét, amelyet mindketten megfestettek.
Csakis a művészetnek éltek, lemondtak a családról és az ezzel járó kötelezettségekről, hogy alkothassanak, és teljes egészében az alkotásnak éljenek. Tudatosan nem kívántak függeni a konvencióktól, a felszínes és formális kapcsolatoktól. Ez természetesen magányhoz vezetett: saját utat választottak, amelyet egyrészt egyedül kellet végigjárniuk, másrészt viszont szabadon járhatták azt. Mindketten tudták, hogy a szabadságnak meg van az ára, azonban nagyra becsülték a szellem szabadságát – ismertette Kis-Szemán Zsófia.
Mindketten felfedezték, feltárták a természet és minden élőnek isteni jellegét, melynek megfogható bizonyítéka mindkettőjük nagyszerű művészete. A kiállítást március 31-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Pozsonyi Városi Galériában (Mirbach-palota).
