Mihály Ferenc, aki Nógrád egyéniségeit gyűjti csokorba
"Aki nem ismeri a saját múltját, az nem érti meg a saját jövőjét sem” – idézi Mihály Ferenc (František Mihály) legújabb kötetében (Nógrád különleges személyiségei), amely Losonc város gondozásában pár hete jelent meg. A kötet 265 nógrádi személyiséget mutat be, akik között számos magyar is van, s így olyan kötetet tesz le az asztalra, amely jelentősen segítheti a közeledést magyarok és szlovákok között.
Az idén 64 éves. Losoncon élő, de füleki születésű Mihály Ferenc szabadidejében hosszú évek óta foglalkozik Nógrád személyiségeinek bemutatásával. Szabad idejében, ugyanis végzettségét és munkáját tekintve zenetanár (annak idején e minőségében találkoztam vele a füleki Művészeti Alapiskolában), aki jelenleg is tanít zeneelméletet és fúvós hangszereket egy losonci magániskolában.
De felvértezte magát a turizmus területén is, csoportokat vezet Európa különböző országaiba, ő maga Japánban is többször járt.
Már a nyolcvanas években jelentkezett neves nógrádi egyéniségeket bemutató írásaival különböző, akkoriban még működő szlovák, de magyar regionális lapokban (Ipoly, Nógrádi Szó), amelyek mára már megszűntek. Magyarul egyedül csak a Füleki Hírlap és a Kürtös jelenik meg a széles régióban. Mostanában elsősorban a népművelési központ által megjelentetett REKUS, valamint a Novohradské noviny-ban jelennek meg régiekről emlékező írásai. Szerencsére munkáját felkarolta a losonci Városi Hivatal, s már 1995-ben megjelentette a Nógrád személyiségei című kötetét, amelyet azóta folyamatosan bővít, s ezeknek újabb és újabb kiadásai látnak napvilágot a nógrádi múlt- s hagyományápolók legnagyobb örömére. Itt említsük meg, hogy tisztán magyar vonalon a nemrég elhunyt Böszörményi István és Puntigán József foglalkozott/foglalkozik múltmentéssel.
Nincs könnyű dolguk, a mai kor emberét egyre kevésbé érdekli a múlt, az ősök, a hagyományok tisztelete.
2001-ben a prágai Ipel Kiadó, s annak tulajdonosa, Ján Zoltán Mlynárik jóvoltából újabb különleges kötet került kiadásra, a Ki kicsoda Nógrádban, amely a többi kötetével ellentétben az élőkre koncentrált, s Mihály mintegy 800 kérdőívet küldött szét, amelyekből végül 559 címszó állt össze. A többiek vagy elutasították az együttműködést vagy valamely ok folytán nem reagáltak. A kötet magyarul is megjelent Csúsz Mária fordításában, s annak kiadási költségeit az arkansasi egyetemen tanító, bolyki születésű Demecs Dezső professzor biztosította. Tíz ember kivételével a kötetben szereplők fotója is megtalálható.
S itt álljunk meg egy szóra, a szlovákiai magyarság három ilyen kötetet jegyez a rendszerváltás után. 1993-ban a szekszárdi Babits Kiadó gondozásában, Szőke József és Viczián János szerkesztésében jelent meg a Ki kicsoda Kassától Prágáig című kötet, amely 1223 akkor élő és alkotó felvidéki magyart mutat be. 2001-ben az AB-ART Kiadó adta közre a Szlovákiai magyar ki kicsoda című kötetet, amelyet Balázs F. Attila, Ardamica Andrea és Ardamica Zolrán készített. S hasonló módon készült, mint Mihály Ferenc nógrádi ki kicsodája. A harmadik hasonló munkát, A (cseh)szlovákiai magyarok lexikonát, amely Csehszlovákia megalakulásától napjainkig veszi számba a Felvidéken élő és alkotó személyiségeket, 2014-ben a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó jelentette meg Urbán Zsolt főszerkesztésében. Két kiadásban is megjelent A (cseh)szlovákiai magyar irodalmi lexikon Fónod Zoltán főszerkesztésében, s érdemes megemlíteni a Méry Ratio által kiadott Ki kicsoda Rozsnyón című kötetet, amelyben Rozsnyó és Felső-Gömör egykor élt jelesei szerepelnek. A kötet 1999-ben jelent meg Thököly Gábor szerkesztésében.
Szóval újabb felbecsülhetetlen kincs került az asztalunkra Mihály Ferenc jóvoltából, aki az elmúlt években már Nógrád nem élő nevezetességeire koncentrált. S mivel Nógrád mindig is kétnyelvű volt, mind a magyar, mind a szlovák személyiségek helyet kaptak benne. A most megjelent kötetben 265 személyiség szerepel (magyarok, szlovákok, romák vegyesen), akik működésükkel hozzájárultak Nógrád fejlődéséhez. Előszavában a város polgármestere, Alexandra Pivková Einstein híres mondását idézi, mely szerint „egy ember értéke nem abban áll, amit saját maga, hanem amit a köz számára tett”. Ezt szem előtt tartva a Mihály Ferenc kötetében felbukkanó egyéniségek között akad tanár, orvos, ügyvéd, mérnök, újságíró, vasutas, lelkész, zenész és festő is. A kötetet a szerző négy részre bontotta, az első részben az itt született, nagy karriert befutottakat veszi szemügyre, a második részben az életük nagy részét Nógrádban leélteket veszi csokorba, a harmadik részben a régió neves lelkészeit veszi számba, míg a negyedik részben az elmúlt években eltávozott nevezetességekről írt nekrológjait adja közre. Ez utóbbiak között van Hidasi József építész, Szikora Pál gyalogló, Nemecz Ernő geokémikus, ahogy Vladimír Sadílek színházi mindenes is.
A kötet „legidősebb” szereplője Balassi Bálint, de megtalálhatjuk benne Bél Mátyást is, akinél nem véletlenül idézi Mihály annak önvallomását:
„...lingua Slavus, natione Hungarus, eruditione Germanus”. De nem hiányozhat a kötetből Darvas Iván, akinek édesapja Losonc mellett született (természetesen a papa is szerepel a kötetben), ahogy Rudnay Gyula, Benczúr Gyula, Szilágyi Ida festőművészek, Serly Tibor zeneszerző, Kármán József író, Madách Imre, Bokor Margit operaénekes, Kovács Kató, Květa Fialové, Juraj Paška és Viera Strnisková színésznő, Nógrádi Sándor parancsnok, Scherer Lajos, a legendás A Mi Lapunk alapító szerkesztője, Ján Poničan és Andrej Plávka költők, Božena Slančíková Timrava, Elena Maróthy Šoltésová, Zs. Nagy Lajos, Tankó László, de az a Magyar Imre nevű híres orvos-író is, akiről például e sírok írója most hallott először.
S vajon tudták Önök, hogy a második Magyar Köztársaság első elnöke, Tildy Zoltán szintén Losoncon született. Vagy Ľudovít Štúr legfiatalabb húga, Karolína alig 33 évesen Füleken halt meg.
A kötet számos jeles pedagógust is felsorakoztat, így a Füleki Gimnázium több volt igazgatója is helyet kap a kötetben (Kondracsin László, Benko József, Balogh Klára), de külön szócikket olvashatunk Vassányi Zsuzsannáról és a Várgedében született Reszutyík Istvánról is. S nekik köszönhetően természetesen számosan mások is bekerültek a kötetbe. A szerző mindegyik szócikkhez fotót is mellékel, sőt sokak síremlékének fotóját is közli, amelyeket többnyire maga készített. A kiemelkedő lelkészek között megtaláljuk a kötetben Prohászka Ottokárt, Kövy Árpádot, Zlatica Oravcovát, Sörös Bélát és Szabó Antalt is.
Mindazok számára, akik érdeklődnek Nógrád múltja iránt, letehetetlen és folyamatosan használandó kötetről van szó.
A füleki könyvbemutatón Mihály Ferenc azt is elárulta, hogy jelenleg egy tragikusan fiatalon elhunyt losonci zeneszerző, Wiliam Bukový életrajzán dolgozik, de reméljük, a nógrádi egyéniségek bemutatását sorozatát is folytatja, hisz a nógrádi kincsestár (is) kimeríthetetlen. Ne feledjük, a múlt ismerete nélkül nem érthetjük meg a jövőnket sem.
