A tragikus Anna-bál
2025-ben emlékeztünk meg arról, hogy 200 éve, 1825. július 26-án Balatonfüreden rendezték meg az első Anna-bált Szentgyörgyi Horváth Fülöp János (1777–1841) lánya, Krisztina tiszteletére. Az apa királyi kamarás volt, felesége Latinovits Anna (1783–1862) hat gyermeket szült neki, öt fiút és Krisztinát (1805–1827), aki 1826. május 16-án lett a későbbi aradi vértanú, Kiss Ernő (1799–1849) felesége. Ők azon az emlékezetes füredi Anna-bálon ismerkedtek meg. Sajnos ez a házasság csupán egy évig tartott, mivel Krisztina 22 évesen elhunyt.
Azt az Anna-bált, amelyről a továbbiakban szó lesz nem Balatonfüreden, hanem vagy negyven évvel később, a Mátra alján, Parádon rendezték. Igaz, ez is fürdőhely, gyógyvize elsősorban gyomor- és bélrendszeri panaszok enyhítésére javallott, de tény ugyanakkor, hogy a szerelmi bánatot nem képes elűzni. Pedig annak a fiatal dzsidás főhadnagynak, akit forrásom – a Budapesten megjelenő Egyetértés Floridor nevű szerzője, aki a lap 1895. augusztus 3-án, szombaton megjelent kiadásában közreadta a történetet – Tommyként emleget, minden bizonnyal nagy szüksége lett volna valamilyen hatékony medicinára.
A nyalka katonatiszt a gyöngyösi Auersperger hercegné, Szapáry Sarolta (1831–1871) kastélyában szervezett összejövetelek egyikén ismerkedett meg egy férjétől már huzamosabb ideje külön élő bácskai szépasszonnyal, akit Constance-ként említ a cikkíró.
A nő ráadásul Tommy barátjának – T. Jenőnek – volt a húga, emellett Tommy nővére a legjobb barátnője volt Constance-nak, így a főhadnagy egyre mélyülő érzelmei nem maradtak titokban, noha T. Jenő igyekezett lebeszélni barátját erről a kapcsolatról. Ennek inkább gyakorlati okai voltak: Constance egzisztenciálisan függött férjétől, nem állt érdekében a válás. Tommy pedig nem válhatott meg az egyenruhától, mert bár főúri származású volt, ez talán rangot jelentett, de vagyont nem, ezért aligha lett volna képes kellő szinten eltartani leendő családját.
Mindezt Tommy is belátta, de az érzelmeknek nehéz volt parancsolni, rajongása a nő iránt csak fokozódott és az eleinte tartózkodó Constance is egyre jobban vonzódott a „szellemes és nagyműveltségű fiú” iránt. Ahogy Floridor írja: „Nyájas lett Tommyhoz, hagyta magát kisértetni, tánczolta vele az obligát második négyest, úgy, hogy mire kitavaszodott, egészen beleélte magát egy Feuillet-féle femme incomprise regénybe, aki, mert férje nem érdemes szerelmére, egy önzetlen és lovagias barát plátói vonzalmában keres vigaszt.” (Octave Feuillet-ről (1821–1890) jegyezzük meg, hogy korának egyik legnépszerűbb francia színműírója volt, aki különösen a női karakterek értő ábrázolásáról volt híres.)
Tommy az Anna-bál közeledtével szerette volna egyértelművé tenni kettejük kapcsolatát. Egy nappal a parádi bál előtt levelet írt Constance-nak, amelyben a következő sorok is olvashatók: „ha holnap délután négy óráig nem határozza el, hogy elválik-e férjétől, hogy az enyém legyen, én pont negyed ötre halott vagyok”.
A levelet inasával elküldte, viszont a következő órákban semmi jelét nem mutatta szándékának. Meglátogatta anyját és nővérét, akitől még azt is megkérdezte, hány gavallért kíván elbolondítani a másnapi bálon.
A végzetes napon aztán egyre várta a válaszlevél küldöncét. Kilesett az ablakon, a templom tornya éppen elütötte a négy órát, de az utcán egy lélek sem mutatkozott. Erre visszaült a pamlagra, felhúzta az ingét és pisztolyával szíven lőtte magát. Halálhírét egy siheder vitt el Parádra, ahol éppen elkezdődött az első tánc. Ezzel véget is ért a vigadalom. Tommy temetésén Constance többször is rosszul lett, mert mint elmondta, ő igenlő választ küldött a férfinak, de az órája 30 percet késett, így inasa csak négy óra után érkezett meg az üzenettel.
Megjelent a Magyar7 2026/25. számában.
