Pestós tagliatelle garnélarákokkal
A pestós tagliatelle garnélarákokkal egy olyan fogás, amely egyszerre kínálja az olasz konyha tradicionális ízeit és a tenger gyümölcseinek frissességét. A friss bazsalikomos pesto és a szaftos garnélarákok kombinációja egy igazán ínycsiklandó fogást eredményez. Bár az étel elkészítése egyszerű, a megfelelő alapanyagok kiválasztása és az elkészítés módja kulcsfontosságú a tökéletes végeredmény érdekében. Ez az étel nagyszerű választás egy könnyű és ízletes vacsorához.
Hozzávalók a pestóhoz:
2 marék friss bazsalikom
2 ek. fenyőmag (esetleg mandula)
30-40 g reszelt parmezán sajt
2 gerezd fokhagyma
0,05 l olívaolaj
só, bors ízlés szerint
További hozzávalók:
200 g tagliatelle tészta
2 gerezd fokhagyma
2 ek. olívaolaj
200 g garnélarák
0,05 l száraz fehérbor (Sauvignon Blanc vagy Chardonnay)
1 gerezd citrom leve és reszelt héja
20 g parmezán sajt
200 g 40%-os tejszín
só ízlés szerint
Tisztítsuk meg a mozsarat és a törőt, hogy semmilyen szennyeződés ne maradjon rajtuk, és legyen száraz. Az egész borssal kezdjük, amit majd legutoljára teszünk bele. Apróra őröljük, majd félretesszük.
Mossuk meg alaposan a friss bazsalikomleveleket, és szárítsuk meg őket papírtörlővel. Tegyük a fokhagymagerezdeket és egy csipet sót a mozsárba. A só segít abban, hogy a fokhagyma pépesebbé váljon. Törjük össze a fokhagymát addig, amíg sima pépet nem kapunk.
Adjuk hozzá a fenyőmagot a mozsárban lévő fokhagymapéphez. Törjük össze a fenyőmagokat is, amíg finom, krémes állagú masszát nem kapunk.
Adagokban adjuk hozzá a bazsalikomleveleket a mozsárba. A leveleket körkörös, enyhe nyomó mozdulatokkal törjük össze, hogy kiengedjék aromájukat és illóolajaikat. Folytassuk a levelek hozzáadását és összetörését, amíg az összes bazsalikomlevél el nem fogy, és sűrű, zöld masszát nem kapunk.
Adjuk hozzá a frissen reszelt parmezán sajtot a bazsalikomos keverékhez. Keverjük össze a sajtot a masszával, amíg egységes állagúvá nem válik. Fokozatosan öntsük az olívaolajat a mozsárba, miközben továbbra is keverjük a keveréket.
Folytassuk az olaj hozzáadását és keverését, amíg a pesto sima és krémes állagú nem lesz. Ízlés szerint adjunk hozzá sót és a frissen őrölt fekete borsot.
Forraljunk fel egy nagy fazék sós vizet. Tegyük bele a tagliatelle tésztát, és főzzük, amíg „al dente”* nem lesz (kb. 6-7 perc). Szűrjük le, de tartsunk meg egy kevés főzővizet. A tészta al dente főzése szintén elengedhetetlen, hogy megfelelő textúrával rendelkezzen, és tökéletesen magába szívja a szószt.
Amíg a tészta fő, készítsük elő a fokhagymagerezdeket. Melegítsünk fel 2 evőkanál olívaolajat egy nagy serpenyőben, közepes lángon. Adjuk hozzá a fokhagymát, és pirítsuk meg 1-2 percig, amíg illatos nem lesz, de ügyeljünk, hogy ne égjen meg. Adjuk hozzá a tisztított garnélarákokat a serpenyőbe. Pirítsuk 2-3 percig mindkét oldalon, amíg a garnélarák rózsaszínű nem lesz. Töltsük hozzá a fehérbort, miután elpárolgott, facsarjuk rá a citrom levét, adjuk hozzá a reszelt héját, sózzuk ízlés szerint.
A leszűrt tagliatelle tésztát tegyük egy serpenyőbe, keverjük bele a pesto szószt, majd alacsony hőfokon melegítsük össze, hogy az ízek összeérjenek, adjuk hozzá a tejszínt, és ha szükséges, adjunk hozzá egy kevés főzővizet is, hogy krémesebb állagot érjünk el. Szórjuk meg a reszelt parmezán sajttal, és keverjük össze még egyszer. Azonnal tálaljuk a garnélarákokkal a tetején, friss bazsalikomlevelekkel díszítve.
Jó étvágyat kívánunk!
A pestónak gazdag a történeti háttere, és az olasz kulináris hagyományok egyik meghatározó eleme. A pesto egy tradicionális olasz szósz, amely friss bazsalikomból, fokhagymából, fenyőmagból, parmezán sajtból és olívaolajból készül, Olaszország Liguria régiójából származik. Eredetileg Genoa (Genova) városában alkották meg, ezért az egyik legelterjedtebb változata a pesto alla genovese néven ismert. A pesto szó az olasz pestare igéből származik, ami annyit jelent, hogy összetörni vagy zúzni. Ez utal a hagyományos elkészítési módra, amely során a hozzávalókat mozsárban törik össze, és amely különösen autentikus, mivel így a hozzávalók ízei jobban összeérnek, és a szósz textúrája is különleges lesz. A friss, házi készítésű pesto mindig jobb választás, mint a bolti változat, mivel a friss bazsalikom és a jó minőségű olívaolaj használata jelentősen befolyásolja a szósz ízét.
Ha nem használjuk fel azonnal, tegyük légmentesen záródó edénybe, és öntsünk a tetejére egy kis olívaolajat, hogy megakadályozzuk az oxidációt. Így a pesto akár egy hétig is eláll a hűtőben.
A mozsárban készített pesto különleges ízvilágot és textúrát kínál, amelyet a gépi módszerek nem tudnak utánozni. Az alapanyagok összetörésével és lassú keverésével az ízek jobban összekapcsolódnak, így gazdagabb és intenzívebb pestót kapunk.
Az olasz konyha világszerte híres a tésztái miatt, és a tökéletes tészta elkészítése művészet. Az al dente kifejezés, amely szó szerint „a foghoz” jelentést hordozza, az egyik legfontosabb kulináris fogalom, amikor tésztáról beszélünk. Az al dente tészta azt jelenti, hogy a tésztát olyan állapotban főzik meg, hogy még enyhén kemény marad, és a fogaknak egy kis ellenállást nyújt, amikor megharapják. A tésztát forrásban lévő sós vízben főzik, általában egy-két perccel kevesebb ideig, mint amit a csomagoláson ajánlanak. Az al dente tészta jobban megőrzi a saját ízét és állagát, valamint képes jobban felszívni a szószok ízét, ami gazdagabb és intenzívebb ízélményt nyújt.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/29. számában.
