Főzzünk szilvalekvárt!

14 fajta szilvát ismerek, és ugyan finom a korai Stanley fajtából készült lekvár is, de a most érő besztercei szilvával nem lehet összehasonlítani, mert annyira ízes és sűrű. Hoztam is egy egyszerű, de nagyszerű receptet, amihez szakértelem kevésbé, türelem viszont annál inkább szükséges.

Győr mellett, Ménfőcsanakon találkoztam Irma nénivel, aki elmondta a tökéletes szilvalekvárfőzés minden részletét, ahogy a nagymamája is csinálta a sparhelten az 1900-as évek elején. Kis konyha, kis sparhelt, nagy lelkesedés és két kis ráncos szem, amely mosolyog – ez a látvány fogadott, amikor beléptem az ajtón. Irma néni spájza csak úgy roskadozott a nemcsak finom, hanem szép befőttektől, így gyorsan neki is láttam a jegyzetelésnek. Nagy füzettel érkeztem, de a lekvár receptje rövidebb volt, mint gondoltam, viszont a végeredmény annál gazdagabb.

Kiderült, hogy ennek a lekvárnak bizony 8 óra a főzési ideje. Este tízkor feltették, majd reggel hatkor levették a tűzről, közben meg aludtak. Azóta kipróbáltam, és állítom, ez az a lekvár, ami egy agyagedényben, fóliával vagy anélkül eláll a spájzban évekig is.

Elkészítés:

A szilvát alaposan megmossuk, kimagozzuk, felezzük. Teflonedényben készítjük el vagy vastag falú zománcosban, hogy véletlenül se kozmáljon oda. Az edény aljára öntjük az ecetet, arra a szilvát, majd a cukrot, és a legkisebb lángon hagyjuk főni 8 órán át. Először fedő alatt, majd félidő után fedő nélkül.

A legfontosabb pedig, hogy bármilyen erős késztetést is érzünk, egyszer se keverjük meg az első 2-3 órában, utána már lehet. A bátrabbak éjjel, de jómagam nappal főzöm, így végig tudom kísérni az egész folyamatot.

A végén hagyhatjuk darabosra is, de egy botmixer segítségével krémesíthetjük, melynek szép, folyékony csokoládéállaga lesz. Forrón üvegekbe töltjük, száraz dunsztba tesszük.

Tipp: A lekvár elkészíthető sütőben is: 160 fokon, 6 órán át.

Megjelent a Magyar7 2025/36. számában.